8.Fejezet

8.fejezet

~ZOE~

Csendben bámultam a plafont aztán szép lassan elaludtam az illatával körülöttem. Álmodtam megint a múltról.

*ÁLOM*

Megint egyedül maradtam a hideg szobába a falak fehérek voltak kivéve egyet, ami faltól falig tükör volt. Azt hitték nem tudom, hogy figyelnek, pedig én tudtam, hogy a fal túl oldalán ülnek és engem néznek. Erősen a tükröt bámultam, de csak magamat láttam egy lány egy lányt, aki félt, aki a szüleit akarta. A lány visszanézet rám vörös haja állig ért nagy zöld szemek egy hihetetlenül sápadt arcban, amelyen néhány szeplő tarkította. A ruhám fehér  volt. A rövid ujjú fehér póló bal oldalán számok és betűk álltak D543H ez volt rajta feketén, nem szeretem, mert nem így hívtak. Haley ez volt a nevem nem értem miért ez áll rajta. Szürke melegítő nadrágom enyhén nagy volt rám cipőm nem is volt a mezit lábam állat hideg volt a kő. A fejem felet zümmögött a neon csöves lámpa nem rég jöttem be, ebbe a szobába az óta nem nyílt az ajtó. Mi ellőt beléptem kaptam egy injekciót, mint minden héten, de ebben a szobába még nem voltam. Egy fekete ruhás férfi ki sért ide a szobámból. Magas volt, mint apa, de nem nézet rám és nem is ölelt meg csak végig tessékelt a folyóson és belökőt az ajtón. Azóta itt vagyok és még mindig nem értem mit akarnak. Az ajtó kinyílik egy srác lépbe rajta is ugyan az öltözék van, mint rajtam, de az ö pólóján a D355J. A srác magas volt. Szép kék szemei és sötét barna haja volt. A srác velem egy idős lehetett, vagy egyével idősebb nem tudom. Erősen engem nézet én is öt nem tudtam mi ennek a szerepe hisz csak 6 éves vagyok, nem értem miért vagyok itt. egy erős hang szólal meg a szobában.

-Felmérjük a fizikai határaitokat. Álljatok egy mással szembe, és ha meg halljátok a csengő hangját küzdjetek meg egy mással, aki nyer, az jutalomba részesül. A vesztes ellátásban részesül. A küzdelem addig tart, míg a másik harc képtelené nem válik . A másik felet nem ölhetitek meg. Egy perc felkészülési idő áll rendelkezésetekre. Mostantól.- hallgatott el a bemondó.

Mit magyaráz most? Én nem akarok és nem is tudok meg küzdeni ezzel a sráccal hisz biztos, hogy erősebb. A srác félre döntött fejjel vizsgált. Mi? Ö meg mit csinál éppen? Ha nyerek talán lát hatom anyut és aput. Minden esetre meg kel próbálnom. Minden esetre meg szólaltam.

 Bocsánat de én biztos hogy veszitek hisz én csak én csak egy 6 éves lány vagyok!-hangom erőt lenül csenget a srác összeszűkült szemekkel nézet rám.-Ezek nem megegyező erő viszonyok.-tettem hozzá egy kicsit erélyesebben.

Komolyan én mondtam ezeket a szavakat.

-Fél perc. Lépjetek, közelebb egy más hoz.  Nem. D543H alany az erő viszonyok tökéletesen egyelőek csak használd az eszed és mérd fel a másik gyengeségit ez rád is vonatkozik D355J alany. Most lépjetek közelebb. Lépjetek bele a két négyzet alakba a szoba közepén.

Eddig észre sem vettem, hogy a szoba közepén két vörös keretes négyzet alak van bele léptem az enyémbe. A srác is a sajátjába. A szemembe nézet. aztán meg szólalt.

-Bocsi.-mondta a srác.

-Hogy hívnak? Már, mint mi az igazi neved az enyém Haley.-mondtam neki halkan.

-Jar….-a srác nevét a csengő fojtotta belé. 

Nem figyelt egy pillanatra és én ezt ki használtam öklöm találkozót az arcával fájdalmasan nyögőt fel. A srác elgáncsolt így a földön terültem el ö leszorított. fölöttem térdelt egy egyik térde az egy oldalam mellett a másik a másik oldalam mellet. Aztán a vállamnál fogva a földhöz vágott. Elsőnek a vállam találkozott a kemény kőnek aztán a fejem. Hirtelen fekete foltokat láttam. Fájt elég, de nem adom fel. Fel rántottam a térdem, ami elég fájdalmas részt ért fel kiáltott és hirtelen felpattant én is ugyan úgy cselekedtem. Megint egy mással szemben altunk. Kezemmel a torkát céloztam meg, de a fiú oldalra ugrót így csak a vállát érte az ütés ráadásul a kezemet is sikerült elkapnia. A bordáim közé öklözött aztán elengedett. Hirtelen a falnak lökött aztán neki is szorított teste a falnak préselte az enyémet. Ökle találkozott az arcomnak így fejem a falnak koccant sötét foltok most nagyobbak voltak. Éreztem a szememből végig folyik az arcomon a néhány könnycsepp.

-Sajnálom. Nagyon- nézet rám szomorúan.

Aztán még egy ütés és semmi csak a sötétség. Sikítottam.

*FEL ÉBREDTEM*

Verejtékben úsztam. Aztán felzokogtam. Hangosan. Jane felriadt rá.

- Zoe,Zoe mi a gond?-kérdezte ijedten Jane.

Csak zokogtam és magamhoz öleltem a párnám. Jane magához ölelt és a hátamat simogatta.

-Csak egy álom volt Zoe nyugodj meg.-mondta lágy meg nyugtató hangon.

Csak zokogtam tovább nem tudom, hogy tényleg csak egy álom volt vagy valami a múltból, amit a fiatal kori agyam felnagyított.

- Menyi, menyi az idő?-zokogtam ki magamból a kérdést.

Jane az asztalon lévő digitális órára pillantott.

-Reggel  5 óra.-mondta.

Ránéztem mögötte az órára és láttam, ahogy a piros számok 5 órát mutat. vissza már biztos nem alszok felkeltem.

-Mit csinálsz a sulig még kb 3 óra van.-kérdezte.

A tegnapi farmeromat át váltottam egy kék melegítő nadrágra aztán lekaptam magamról Jared pulcsi át. Jane ki kerekedet szemekkel nézet rám.

-Veled meg mi történt?-kérdezte és az idegen pulóvert nézte.

-Csak egy kis verekedés történt a bár előtt de megvédtem magam vagyis.-sóhajtottam.

-Jared megvédet.-mondtam.

Jane arca felderült.

-Szóval a pulóver  a hercegedtől van-mondta mosolyogva.

Kerestem egy pólót, ami felvetem.

- Úr isten. Jane. Jared nem a hercegem.-mondtam.

Meg kerestem a fekete kapucnis pulcsim és bele bújtam kellemesen melegített. Aztán felhúztam a futó cipőimet.

-Ja, hajtogasd csak ezt. Te most futni mész? Komolyan?-mosolygót tovább.

Elő szedtem az MP3-mat és a fülesem. Aztán a pulcsi zsebébe raktam.

- Igen miért gond?!-kérdeztem egy kicsit idegesen.

-Én inkább még alszok.-mondta.

Jane vissza ment az ágyába és kellemesen bevacakolta magát bele. Kiléptem az ajtón aztán végig kocogtam a folyóson kiléptem a hűvös levegőre. A parkoló felé vetem az irányt kíváncsi voltam a kocsim ott parkol-e. A parkoló felénél kiszúrtam a narancs bogaram. Jared visszahozta. Éppen indultam, amikor egy hang szólított meg. 

-Visszahoztam nyugi nem loptam el.-mondta a hang.

Meg fordultam és Jared ált ott nem mesze tőlem. Valószínűleg ö is futni indul fekete melegítő nadrág és melegítő felső volt. Pulóvere nyakából kilógót a fülhallgatója és futó cipő volt rajta.

-Futni indultál?-kérdezte.

Közelebb lépkedtem felé és meg álltam előtte.

-Ja.-válaszoltam.

- Ilyen korán?-jött az újabb kérdés.

-Nem bírtam tovább aludni. Te is futni indultál?-vágtam rá..

-Ja, jöhetek veled?-kérdezte meg.

NEM, NEM ez a szó víz hangzót a fejemben. Végül csak meg rántottam.

-Tőlem.-vontam vállat.

Elindultunk a park felé . A park nincs olyan mesze a kolesztól és van direkt benne egy futó pálya, ami körbe megy a parkon. Lassan kocogtunk egy más mellet a könyökünk néha-néha egymáshoz ért.

-Miért nem tudtál tovább aludni? Túl hangos a szoba társad? Talán horkol?-lökött oldalba.

Felnevettem. Jane nem kb. meg sem mukkan egész este. Inkább ébren hangos.

-Jane ugyan már olyan mintha ott sem lenne. Inkább nappal hangos, de akkor szinte semmivel nem lehet elhallgattatni.-nevetem el magam.

Jared nevetett.

-Akkor még is mi volt a gond?- kérdezte kíváncsian.

Meg borzongtam az emléktől. Kb. a futó pálya felénél lehetünk.

-Rossz álmok.-mondtam.

Jared nyelt egy nagyot.

-Talán egy darabka a múltamból, amit elnyomok magamban, hogy ne emlékezek.-mondtam félénken.

-Miért?- kérdezte.

-Engem örökbe fogadtak. És nem emlékszem se mire az árvaház eltöröl. Mintha valaki egy deletet nyomot volna a fejemben.-mondta egyszerűen.

Jared meg torpan és így majd nem neki ütközöm.

-Sajnálom.-mondta szomorúan.

Nem értem.

-Nem kell sajnálni nem, tudom, hogy miért…miért nem emlékszem, de így legalább nem fáj annyira.-vontam meg a vállam. 

Nem messze tőlünk volt egy pad oda sétáltam hozzá és leültem. Jared meg mellém.

-Hogy kerültél az árvaházba?-kérdezte meg.

Csak bámultam magam elé. Nem tudom, hogy minek mondanám el hisz még nem is ismerem annyira, de van egy olyan meleg bizsergető érzésem, hogy meg bízhatok benne, hogy ö ettől a dologtól nem gondol majd 

-Bocsi ez, ez a kérdés elég tolakodó volt. Nem kel válaszolnod. Sőt inkább töröljük az előbbi kérdést.-hangja ideges volt. Kezeivel hajába túrt és lassan fújta ki a levegőt.

-Nem.-vágtam rá.

-Bocsi tényleg.-mondta idegesen.

Idegesen felpattant a padról és indult volna tovább, de elkaptam a kezét. Ujjaim alatt bőre meleg és puha volt.

-Ülj már vissza éppen el akartam mondani. Ne légy már seggfej.-mosolyogtam rá.

Jared vissza ült a padra.

-Nem emlékszem semmire csak annyira, hogy kinyitom, a szemem a csillagos eget látom és az erdő talaján fekszem egyedül.  Nem tudtam ki vagyok vagy, hogy hívnak még azt sem tudtam, hogy hány éves vagyok csak azt, hogy félek, fázom, és hogy egyedül vagyok. Még cipőm sem volt őszesen egy kék nyári ruha volt rajtam. Aztán elindultam az erdőben nagyon sötét volt, de azért én láttam. Sétáltam és sétáltam aztán elértem egy utat szerintem a turista út lehette. Azt követem aztán az egy közeli fogadóhoz vezetett. Már nagyon fáradt voltam és a lábaim is fájtak mezítláb gyalogolni az erdőben nem olyan jó.-felnevetem és ö is.

-Ja meg hiszem.-mondta mosolyogva.

-Szóval bekopogtam egy idős hölgy nyitott ajtót. Meg kérdezte, hogy hol vannak a szüleim, de én, én nem feleltem nem tudom, hogy miért, de nem szóltam egy szót sem csak sírni kezdtem. Ő be kis ért a házba és hívta a redőséget pár múlva ott voltak és kérdezgettek, hogy ki vagyok, hogy hívnak, hol vannak a szüleim, és hogy mi ért voltam az erdőben, meg még sok mindent, de én nem tudtam semelyikre sem a választ. Csak ültem és hallgattam őket aztán bevittek a közeli város árva házába és utána kb egy évig ott voltam és senkivel nem beszéltem.  Hát így kerültem az árvaházba.-mondtam neki érzelem mentes hangon.

Jared a szemembe nézet és meg szorította a kezem.

- Sajnálom.-mondta.