~ZOE
Neszezésre riadtam. A tűz már csak parázs és hamu volt. Már egyáltalán nem abban a pózban fekszem amiben elaludtam. Jareden fekszek akinek arca nyugodt. Alszik még. A bejárati becsapódik és Jared is felriad erre. Szemei kipattantak mutató ujját az ajkához érinti ezzel jelezve hogy maradjak csöndbe. Lemászok róla és a kanapé mögé guggolok ö halkan az ajtó felé veszi az irányt.
-Jareeeeeed.-sikolt egy női hang.
-Te vagy az Rebeca.-mondja álmos hangon.
-Hát nem is a baltás gyilkos. Látsz nálam baltát?-kérdezte cinikus hangon.
-Nyugi Zoe csak a húgom az.-mondja majd vissza sétál a szobába miközben a szemét dörzsölgeti.
Felállok a kanapé mögül és leporolom a láthatatlan szöszöket a nadrágomról.
-Szóval itt a pszichopata csajod is.-mondta Rebeca és meg forgatta a barna szemeit.
-Nem vagyok pszichopata.-szorítottam ökölbe a kezem.
-Ja...Kezdhetjük?-jött a kérdés.
-Mit?-kérdeztem.
-Ó, remek még emlékezet kiesései is vannak. Igazi fő nyeremény bratyó!-mondta gúnyosan.
-Rebeca fejezd már be!-mondta Jared álmos hangon.
-Az edzést , mi mást okos tojás!-mondta gúnyos hangon és kezeivel erősen gesztikulált.
-Mondtam hogy nem fogok veled verekedni.-válaszoltam.
Hirtelen előttem termett.
-Én meg azt mondtam hogy igen! Mert ha a bátyám közelébe akarsz maradni nem lesz más választásod.-azzal lökőt egyet rajtam és én azzal a lendülettel seggre ültem.
-Elegem van abból hogy mind ketten parancsolgatok és eldöntitek mit tegyek!-kiabáltam és fel pattantam. Aztán amilyen erősen csak tudtam pofon vágtam Rebecát. Nem volt fair hogy rajta töltöttem le a felgyülemlett feszültséget de nem bírtam tovább magamba tartani. Nagy csattanás visszhangozott vert a néma szobában. Rebeca az arcához kapott.
-Még hogy nem fogsz harcolni.-szorította tenyerét az arcához.
-Nem is fogok.-dacoltam.
-Ha már csináljuk akkor légy tisztességes.- válaszolta és le dobta magáról a fekete bordzsekijét.
-Én nem akarok veled harcolni, Jared segíts már!-mondtam és a falig hátráltam és lekuporodtam a falhoz.
-Ne a bátyámhoz rohanj segítségért!-állta el az utat.-Állj fel és küzdj meg velem.-mondta és elkezdet felrángatni.
-Ne rángass!-de annak ellenére hogy görcsösen próbáltam a fal közelébe maradni nem sikerült.
Rebeca túl erős volt. Felrángatott a földről és elhelyezkedett velem szembe.Kezeit maga elé emelte és támadásra készen állt. Jobb lábával toppantott egyet aztán lépet és meg próbált megütni, de elhajoltam az ütése elöl. Szóval minden ütés előtt toppant egyet a jobb lábával. Amikor a következő ütésre készült akkor minden figyelmemet a felém közeledő kezére koncentráltam. Mintha minden lelassult volna vagy lehet hogy csak én voltam nagyon gyors. Elmartam Rebeca kezét és egy nagy rántással átdobtam a vállam felett. Rebeca teste egy hangos csattanással elterült a földön. Nem mozdult meg semmit nem csinált szemhája csukva volt.
-Nem akartam.-kaptam a szám elé a kezem és gyorsan letérdeltem Rebeca teste mellé.
Jared pillanatok alatt ott termet és testvére másik oldalán térdelt. Ujjait Rebeca karcsú nyakához szorította és a pulzusát kereste.
-Mondtam, hogy nem akarok verekedni! Tudtam, hogy bántani fogom! Egy szörnyeteg vagyok ezért nem keletem az igazi szüleimnek sem!-mondtam hisztérikusan.
-Ne vinnyogj meg fájdul tőle a fejem !-nyögte Rebeca.-Ez rosszabb mint a másnaposság ha lehetnék másnapos.- felült.
-Sa...jnálom.-szipogtam akár egy ötéves kislány akit öl elvették a kedvenc játékát mert rosszat tett.
-Ne nyafogj már.-tápászkodott fel.--Király voltál!-mosolyodott el Rebeca mi tőle elég furcsa volt.
-Mi?-csúszott ki a számon a kérdés.-Majd nem kinyírtalak.-mondtam elképedve.
-Na jó azért ne túlozunk, engem elég nehéz kinyírni.-mondta.-Hogy csináltad?-jött a kérdés.
-Öhm nem tudom, de te most komolyan erre vagy kíváncsi?-vontam fel a szemöldököm kérdően.
-Jah tök király lenne ha nekem is menne.-mondta izgatottan.
-Nem tudom hogy csináltam ez csak egy reflex.-mondtam aztán rám tört az az érzés, hogy nem csak egy reflex ha nem egy emlék a múltamból.- Vagy onnan hogy gyerek ként mind ketten szerettetek elverni engem.-mondtam gúnyosan.
-Sajnálom. Nem volt más választásunk-mondta bűnbánó arccal Jared.
-Mindig van választás lehetőséged.-mondtam gúny itatta hangon.
-Nem kel minden egyes alkalommal az orrunk alá dörgölni hogy neked nem kelet olyan dolgokat meg tenned mint nekünk. Tudom hány álmatlan éjszakám volt, hányszor nem mertem le hunyni a szemem mert féltem hogy azoknak az arcát fogom magam előtt látni akiket bántottam. Ez a múlt és ha nem tudsz vele együtt élni akkor soha nem fogsz tudni a jövő felé lépni.-mondta Rebeca aztán egy szempillantás alatt eltűnt mint ha ott sem lett volna, csak a az ajtó csapódása jelezte hogy itt járt.
Egy pillanatra azt láttam, hogy Rebeca maszkja lehull és egy érző gyengéd lányt véltem felfedezni alatta. Hirtelen a bűntudat mart belém ami erősen szorított, szinte már össze roppantott. Jaredre néztem az arca érzelem mentes volt.
-Sajnálom.-mondtam bűnbánó hangon.
-Nem kell igazad van mindig van választásunk, gyere haza viszlek.-hangja érzetmentes volt száját keskeny vonala préselte össze. Felkaptam a cipőm és ö is így tett. Csöndben sétáltunk egymás mellett most nem úgy telt az út mint ide fele. Egy szót sem szóltunk egymáshoz csak az avar ropogót halkan a lábunk alatt. Meg persze az én gondolataim jártak ezer felé. Talán az igazi szüleim meg mentettek de akkor miért voltam az erdőben? Miért nem emlékszem semmire? Emlékezni akarok
-Jared én...-próbálkoztam a beszélgetéssel de félbeszakított.
-Sajnálod. Tudom nem kell többször elmondanod.-ezzel le is zárta a gyenge kezdeményezésemet a beszélgetésre. A gondolataiba zárkózott a hogy én is. Vagyis inkább csak próbáltam. Viszont az egyedüli siker csak az volt hogy Jaredre gondoltam. A mosolyára a kék szemeire és a kedves és védelmező ösztönére. A nagy elmerengésben észre sem vettem hogy a koleszhoz értünk.
-Itt vagyunk.-mondta és azzal a lendülettel meg is fordult és elindult az éjszakai sötétségébe.
-Szia.-mondtam meglepetten. Nagyon meg bánthattam azzal a megszólalással. Ajkamba haraptam és néztem ahogy elsétál. A hirtelen tálat üresség érzett nem volt már olyan ismeretlen ezt érzem akkor is amikor Thomas ezernyi darabra törte a szívem. De én nem vagyok szerelmes Jared Andersonba. de akkor miért érzem úgy hogy vele kellene hogy legyek. na jó szerintem agyamra ment a hideg. Ja biztos hogy csak ez lehet a gond. rácsörögtem Janere aki tájékoztatott hogy tiszta a levegő. Miután minden esti teendőmet elvégeztem azután álomra hajtottam a fejem.
***Reggel***
A reggel nem éppen fényesen indul. Eladtam és már csak a hideg víz jutott nekem. A hajam szörnyű volt ezért copfba fogtam. A ruháimat csak gyorsan magamra kapkodtam nem is néztem mit veszek fel. A pólót kifordítva és ráadásul még fordítva is vettem fel. A borzalmas öltözködési kísérletem után végre sikerült elindulnom. Persze Jane már eltűnt gondolom éppen Maxxel van. Szóval én mehettem egyedül. Bár eleve nem járunk egyutt föcire sem Jannel, sem Jackkel és még Jared sincs ott. Viszont ott a bátyám akit most a legkevésbé szeretnék látni. Teljes egészében Thomasra emlékeztet. Le ültem a padba és csöndben nézegettem a jegyzeteim. Ren huppant le mellém.
-Szia húgi.-kapta el az egyik jegyzetem és úgy tett mintha nagyon érdekelné.
Meg fordítottam a lapokat a kezében mert ugyanis fejjel lefelé nézegette a jegyzeteket a lapon.
-Kidobott.-válaszolta egyszerűen.
-Csodálkozol, melyik csaj akarná hogy ha egy sráccal van az még vagy 10 lánnyal kavar.Egyébbként szép monokli.-mondtam és rá sem néztem csak olvastam tovább. Gazdaság blablabla. Ipar blablabla. Már halálra untam magam a az előbbi három percben amikor is Ren meg szólalt.
-Tudom. Meg érdemeltem.-vonta meg a vállát.-Mi van akkor ha én csak őt akarom , és ha nem kell más lány. -mondta Ren. Most először nem volt a nagyképű srác. Talán tényleg szerelmes lenne.
-Beszélj vele.-mondtam.
-Köszi a tanácsot okos tojás szerinted nem próbáltam. Nem nyitja ki az ajtót ha kopogok és a telefont sem veszi fel.-mondta Ren.
-Tegyél valami különöset.-mondtam.
-Szerinted ez beválik.-kérdezte bizonytalanul.
-Hát 60-40 % az esélyem.-mosolyodtam el.
-De ugye a jó felé billen a mérleg?-kérdezte.
-Hát... igen. Bár én nem attól kérnék tanácsot akinek eddig nem igen volt jó kapcsolata a szerelemmel.- mondtam.
-Viszont te a húgom vagy és elég jól ismersz. Ha már itt tartunk hol van a magas szép fiú aki folyton körülötted legyeskedik.-mosolyodott el.-Ugye ti még, nem...-nem fejezte be a mondatott de tudtam mire utal.
-Istenem, Ren. Komolyan.-mondtam és arcomat a tenyerembe temettem. Az arcom rák vörösbe fordulhatott és nem akartam hogy még kínosabb legyen.
-Miért? Szép vagy és még a humorod jó is bár kissé néha cinikus vagy de attól még a fiúk elég hamar fel figyelnek rád.-mondta.-Minden esett.- egy apró fólia csomagot húzott elő a zsebéből és a kezem be akarta nyomni de mivel tudtam mi az inkább nem fogadtam el.- Fogd. Fontos a védekezés.-kacsintott rám.
A helyzet kezdett egyre kínosabb lenni. Viszont Mr.Fasher a föcitanár robogott be az ajtón és megmentet a további kínos beszélgetéstől. Még a gazdásság föci is jobb volt ennél. Amikor kicsöngette olyan gyorsan tűntem el a teremből amilyen gyorsan csak lehetséges. A nap még lassabban vánszorgott úgy hogy Jared nem volt. Olyan furcsán üres volt minden. Ennyire meg szoktam volna hogy itt van mellettem. Még az idegesítő viselkedése is hiányzott. Emellett az volt a legrosszabb hogy nem tudtam miért hiányzik. Még Rebecát sem láttam sehol. Az utolsó óra matek volt. A vártam hogy a szigorú tanárnő belépjen és elém vágja a matematika dolgozatom egy újabb gyöngy szemét. Nem is kellet sokat várnom mert mire ezeket végig gondoltam addigra be is robogott a tanárnő. Kezében a egy köteg kijavított dolgoztat.
-Jó reggelt. Vissza hoztam a jobbnál jobb dolgozataitokat.-mondta és az asztalhoz lépett aztán helyet foglalt a széken.-Volt aki meg lepet és volt akin meg sem lepődtem.- mondta és meglengette a papírköteget.
Mindenki tűkön ülve várta már az eredmények. Mrs. Johnson szokás szerint a legrosszabbakkal kezdte.
-Joe szokás szerint egyes csatlakozott hozzá Alex is.- mondta két nevet a tanárnő. Nah ők ki se mentek a dolgozatuk ért csak némán ültek a helyükön.-Sonya, Emma kettes, és akin meg lepődtem Zack. Van hozzá fűzni valód.- vonta fel a szemöldökét a tanárnő.
-Hát vigyáznom kell az imidzsemre.-vonta meg a vállát Zack. A legtöbben nevetésben törtek ki.
-Vagy csak nem tudtál rólam másolni.-mondta Anna.
-Okos tojás te csak maradj csöndben.-mondta Zack.
-Befejeztétek a házastársi vitátokat és folytathatom a dolgozatok kiosztását.-nézet kérdőn a tanárnő.
-Fúj én soha nem lennék a barátnője , a felesége meg pláne nem.-húzta el a száját Anna.
-Miss Taylor nem kértem kommentárt. Sunny hármas, Max négyes.-sorolta a tanárnő.
Nem értetem. Már elkellet volna hogy hangozón a nevem. Biztos nem lett ötös a matek dogám. Az ÉN MATEK dogám.
-Nagy tapsot kérek Miss Whiteland kisasszonynak mert a kezébe kerítette a matek tankönyvét és végre használta azt a dolgot ami a nyakára nőtt és össze kapart egy 5-ös dolgozatot magának-kimentem a dolgozatomért. Annának és Jarednek is ötös lett de az nem volt olyan nagy szám mint az én dolgozatom. Mihamarabb meg akartam mutatni a Jarednek. Tűkön ülve vártam a kicsöngött. A csengő megszólalása most még felszabadítóbb volt mint általában. Kirohantam a teremből amint elengedett minket a tanárnő és rohantam a főkapu felé. Megdöbbenve tapasztaltam hogy a reggeli jó idő borúsra fordult. Az ég szürke lett és a levegő eső szagtól nehéz de ez sem ronthatta el az aznapi jó kedvem. Jared lakása felé rohantam az eső közben elkezdett szemerkélni, de ez sem tántoríthatott el a célomtól. Elértem a lakást és beütöttem a kódot. Az ajtó zümmögve kinyílt és én belép a lépcsőház sötétjébe felrohantam a Jared ajtajához és kopogtam. Az arcom virult a boldogságtól. Az ajtó kinyílt de nem Jared ált ott. Elég fiatal és csinos szőke lány állt az ajtó nyílásban. Ráadásul csak egy pólót viselt ami Jared-. Bár nem tudom mit viselhetett a póló alatt de nem is voltam kíváncsi rá.
-Jared zuhanyzik, meg várod.- kérdezte és végig mért.
Persze hogy nem akarok maradni. Hogy lehettem megint ilyen hülye. A gyerekes érzelmeim megint elhomályosították az ítélő képességemet. Ugyan olyan mint Thomas , ugyan olyan mint a többi pasi.
-Nem kell nem fontos.-mondtam és lesiettem a lépcsőn. A lány mondani akart valamit de én már meg sem halottam. Nem akartam előtte sírni. Sőt senki előtt sem akartam sírni. Ki löktem a súlyos ajtót és kiléptem az addigra már szakadó esőbe. A hideg eső folyt végig az arcomon és a sós könnyeimmel keveredett. Elindultam a kolesz felé. Észre sem vettem hogy megyek csak tetem a lábam egymás után. A szívem megint darabokban. Meg töröltem a kéz fejemmel az orrom. Hirtelen lépteket halottam mögülem. Egy kezet éreztem meg a vállamon egy gyors fordulattal és egy jobb horoggal gazdagítottam a lehetséges támadómat
-Tényleg elég erős a jobb horgod.-mozgatta meg fájdalmasan az állát Jared.
-MI A FASZT KERESEL ITT.-löktem meg dühösen.- Menj és keféld meg az epén aktuális csajod én nem leszek az ágy melegítőd egy éjszakára.- üvöltöttem és éreztem könnyeim megint utat. Sokkal hatásosabb lett volna ha nem sírom el magam.- Tessék csak emiatt jöttem.-a mellkasának csaptam a vizes papírlapot.- Ötös lett egyébként. Köszi de többször nem kell a segítséged.- mondtam és vissza fordultam az eredeti célom felé. Megragadta a karom.
-Meg hallgatnál.- nézett a szemembe haja a homlokához tapadt.- Ez nem az aminek látszik.-mondta.
-Mi az hogy engem szédítesz aztán meg más lányt dugsz meg.-vontam fel a szemöldököm és kisimítottam néhány ázott tincset az arcomból.
-Meg? Idősebb nálam ráadásul most dobta ki a jegyese a saját lakásából. Azért volt nálam mert nem volt hol aludnia.-magyarázta.
-Miért higgyek neked.-mondtam dühösen.
-Mert a francba is, SZERETLEK.-aztán hirtelen magához rántott és meg csókolt. Ajkait az enyémhez nyomta. Egyik keze a nedves hajamba túrt a másik a csípőmre tapadt. A nedves anyagon keresztül is éreztem bőre melegét. Karomat a nyaka köré fontam és úgy csókoltam tovább.Csak pár másod percre váltak el ajkaink hogy levegőhöz jussunk. Aztán újra egybe forrtak.
-Nem merészelj át verni Anderson.-támasztottam meg a homlokom a homlokán.
-Soha nem tenném.-mondta és újra megcsókolt mi köziben az eső továbbra is szakadt, de sehol máshol nem voltam volna szívesebben.
Nah kedves olvasok itt a következő rész. Remélem tetszik.Annyira sajnálom hogy ilyen későn hoztam de nem volt ihletem és még el is voltam havazva. Nah mindegy is remélem azért kárpótol titeket. Jared és Zoe végre együtt :). Remélem örültök. Ez a rész nem volt annyira esemény dús de remélem azért nem volt olyan szörnyű. Még egyszer nagyon sajnálom igyekszem a következő résszel.
Puszi: ~RAPOSA
