EGY kis plusz

Sziasztok olvasóim ahogy a cím is jelzi ez nem egy következő rész lesz :( de ne aggódjatok
 hamarosan hozom a kövit :). Remélem már várjatok. Nah mivel közel járunk az 1500 megtekintést úgy döntöttem hogy hozok valami különleges dolgot :). Mivel sok helyen láttam már hogy a szereplőkhöz idézeteket csatolnak de mivel én már leírtam a szereplőkről mindet szóval így nem csatoltam de most csatolok :). Ezek az idézetek szerintem elégé jellemzik őket remélem örömmel fogadjátok. ( A következő rész már készül.)

IDÉZETEK 

Zoe: Nem fog rajta se kor, se háború, se válság,
úgy mutat tükröt, hogy nem akarja, hogy lássák.
Tud mit mondani szélben, fagyban, napsütésben,
szeretem, hogyha szótlan marad, akkor is értem.(Punnany Massif)













 
Jared:  Választása mindenkinek van. Csak tudni kell, hogy melyik a jó.(Egyszer volt hol nem volt)

Jane:  Egy kapcsolat olyan, mint egy öltözék, ha nincs meg az összhang, kész katasztrófa.(Szex és New York)

Jack: Csak mert valaki felismeri a billentyűzetet, még nem ért a számítógéphez.(Csillagkapu)

Rebeca: A fiúk játékokkal játszanak, a lányok pedig a fiúkkal. ( Hazug csajok társasága )

Max:Az igazi élet első szabálya... tedd meg azt, amitől a legjobban félsz.( Vámpírnaplók)

Lexi: Rohanunk. Az élet maga egy rohanás. Rohanunk valami elől, rohanunk valahova vagy valakihez, és nem számít, milyen gyors vagy. Vannak olyan dolgok, amik elől nem futhatsz el.( The Flash)

Lena: Ár és érték két különböző dolog.(Egy boltkóros naplója)















Matt: A szerelmet nők találták ki, hogy elvegyék a férfi életkedvét és a férfiasságát. A szerelem gonosz csapda, jegy a pokol legmélyebb bugyrába.( Greek, a szövetség)

Anna: A nők mindig tudják, hogy milyen a hatásos belépő.( Vámpírnaplók)

Ren: Az olyan férfit, aki sűrűn váltogatja a partnereit, nem hívják lotyónak. Ő nemes egyszerűséggel egy Don Juan! ( Sex és New York)













( Remélem tetszett ez a kis poszt :) és örülök hogy tetszik a blog új stílusa. )
~RAPOSA

9.fejezet

9.Fejezet

~ZOE~

-Sajnálom.-mondta

-Nem kell. Anya és apa mármint akik örökbe fogadtak ők nekem az igazi szüleim mindig is így tekintek rájuk. Azért a fiúkkal néha nehéz de soha sem cserélném el őket semelyik másik családra mert nekem ők 

-Néha én is falra tudok mászni Rebecától de szeretem öt. Hányan vagytok testvérek?- kérdezte.

-Öten. Travis a legidősebb ö 22 éves magas szőke és kék szemű , aztán Ren jön 18 éves mint én de egy hónappal idősebb nálam ugye öt már ismered aztán jövök én , utánam Caleb aki 10 éves barna haja és szeme van és kezd nagyon hasonlítani a bátyáimra, és Mason az utolsó 8 éves és szőke és szürke szemei vannak igazán aranyos kis fiú csak egy kicsit hiperaktív . Mindegyiküket nagyon szeretem.-mondtam vidáman.

-Rebeca kisebb ként mindig azt mondta, hogy olyan akar lenni mint én és engem mindig idegesített hogy utánoz.-nevette el magát és is fel nevetettem.

-Ahogy látom le mondott erről a tervéről.-mondtam mosolyogva.

-Ja. A szüleid milyenek?-kérdezte.

-Anya olyan melegszívű és kedves. Apa szigorú, de azért nem annyira csak nagyon félt minket. Anya minden álma az volt, hogy egy gyerekkel ajándékozza meg apát, de miután egyszer sem sikerült elment meg vizsgáltatni magát és kiderült, hogy soha nem lehet gyereke. Ez nagyon összetörte öt is és apát is nagyon félt, hogy ezért majd apa elhagyja öt de apa inkább elvitte a szomszéd város árvaházába ahol rögtön meg szerette Travist. Utána két évre rá megint visszamentek és akkor adoptálták Rent. Engem egy évre rá. Azt mondták egyedül üldögéltem kint az udvaron, egy padon és Ren oda jött hozzám . Akkor először meg szólaltam , mert Ren azt kérdezte tőlem, hogy leszek-e a húga és hogy ha igen mindig vigyázni fog rám . Én igennel feleltem . Travis is kedves volt. Ők találták ki hogy Zoe legyen a nevem. Mármint Ren és Travis. Aztán két év után hozták oda Calebet és Masont ők valószínűleg testvérek és anyu meg apu nem akarta őket elválasztani, mert látták, hogy nagyon ragaszkodnak egymáshoz. Anyu és apa mindig is úgy kezelt minket mintha az igazi gyerekeik lennénk-meséltem neki.

-Ez igazán szép tőlük, de miért a Zoe nevet kaptad?-kérdezte Jared.

-Tudod mit jelent a Zoe név?-most én kérdeztem.

-Nem. Mit jelent?-válaszolta.

-Azt hogy élet. Ren és Travis azért választották, mert úgy gondolták, hogy ez egy új élet kezdete a számomra.-mondtam.

-És egy új élet kezdete volt?-nézet rám kérdően.

-Teljes mértékben-válaszoltam.

-Ezek a rém álom mindig elő jönnek?-tért át másik témára.

-Nem már egy ideje nem volt egy sem hála a jó égnek.-mondtam feszengve.

-Miről szólnak?-kérdezte kíváncsian.

-Arról, ahogy verekszem, hogy megvernek vagy hogy én bántok valakit olyan olyan szörnyűek , és tudod mi 

-Mi?-nézet rám.

-Hogy nem tudom, hogy igaziak-e. Nem tudom, hogy tényleg olyan szörnyeteg vagyok-e.-néhány könnycsepp gördült végig az arcomon. 

Jared magához ölelt váratlan volt, de jól esett. Karjai erős vaspántként öleltek át. Karjaimat a nyaka köré  Jane te mindig a tökéletes időt választod, hogy betoppanj. Kibontakoztam az ölelésből és felálltam. Felvetem a telefont.

fontam arcom bele temetem nyaka ívébe. éreztem az illatát most már tudom, milyen az illata pézsma és fenyő. Akár az őszi fenyőerdő. Egyik keze a hátamat simogatta, hogy meg nyugodjak, és nem fogok hazudni piszok jól esett. Végre biztonságban éreztem magam a karjaiban. Aztán a tökéletes pillantott a telefonom hangos csörgése zavarta meg Taylor Swift 22 című száma üvöltött a zsebemből tudtam ki keres. Jane.

-Zoe hol a szarban vagy már?-hangja ideges volt.

-Még a parkban nem olyan mesze. Miért.-kérdeztem.

-Nézted az időt.-mondta dühösen.

Elvetem a telefont a fülemtől és megnéztem az időt. 7 órát mutatott. A francba.

-Sietek.-válaszoltam gyorsan és kinyomtam Janet.

-Bocsi, de sietnem kell. Még nem is zuhanyoztam.-köszöntem el Jaredtöl.

-Ja, érzem.-fogta be az orrát.

-Seggfej.-válaszoltam.

-Az iskolában találkozunk Zoe.-mondta.

-Az iskolában.-mondta.

Néztük egymást aztán meg fordultam és elfutottam a kolesz felé. Nagyon gyorsan futottam pár perc múlva már a kolesznál voltam. Gyorsan felfutottam a szobánkba. Jane már a tükör előtt sminkelt. Nem nézet rám úgy beszélt.

-Hát itt vagy én sietnék a helyedben-mondta 

Gyorsan összeszedtem a ruháim egy sötétzöld farmert egy türkiz zöld pólót, amin kék csillagok voltak és egy és egy kék kapucnis pulóvert gyorsan ki kaptam a fehérneműs fiókomból egy bugyit meg egy melltartott. Felkaptam a törcsim meg a neszesszerem . A cipőmet gyorsan lerúgtam és felkaptam egy papucsot a lábamra aztán rongyoltam is a fürdőbe. Nem voltam egyedül a késői zuhanyzó egy másik lány is bent volt gyorsan levetkőztem és beléptem az egyik zuhany fülkébe. Gyorsan lezuhanyoztam a hajamra próbáltam figyelni, hogy ne legyen vizes. Aztán gyorsan megtörülköztem és gyorsan felöltöztem . A másik lány akor jött ki a zuhany alól és meglepődtem . Rebeca volt az törölközőbe csavarva.

-Mit nézel.- kiabált rám.

-Semmit.-mondtam.

Aztán gyorsan kislicoltam a közös fürdöböl. A szobámba mentem gyorsan ki sminkeltem magam. Nem használok sok sminket, mert nem bírom, ha a vakolat miat tetszem valakinek. Csak egy kis szempilla spirál szemceruza néha-néha használok rúzst is de a suliba nem nagyon . Jane már vállara vette a táskáját.

-Jössz már?!-kérdezte idegesen.

-Jövök-mondtam.

Jared pulcsiját a táskámba gyűrtem és elindultam Jane-nel az iskolaépület felé. Az ajtó mellett Jared ált lazán a falnak támaszkodott kezeit a farmerja zsebébe tette. Jól nézet ki nem tagadhatom. Fekete farmer és fehér póló volt rajta. A póló erősen tapadt a felső testéhez alatta kirajzolódtak az izmai. Észre vette, hogy nézem és elmosolyodott.

-Tetszik, amit látsz?-kérdezte és mosolya még szélesebb lett.

Csak a szememet forgattam.

-Nah én mentem biószra. Jó szórakozást Zoe. Szia Jared.-mondta

-Szia.-köszönt el Jared Janetől.

Jane bement az épületbe.

-Milyen órád lesz?-kérdezte.

-Matek. Vagyis együtt lesz óránk.-mondtam.

-Ja, menyünk.-ki nyitotta az ajtót és beengedett. Felmentünk a matek terembe és le ültünk a helyünkre. Anna oda jött Jaredhez.

-Szia Jared nem is hívtál.-mondta és még az ajkát is le biggyesztette.

-Ja elfelejtetem.-mondta Jared.

-Kár pedig vártam.-mondta.

A csöngő szakította meg Annát a flörtölésben, ja meg Mrs. Johnson.

-Miss Taylor a helyére fáradna.-mondta Mrs. Johnson.

Anna leült a helyére.

-A tesztek eredménye nem sikerültek túl fényesen persze vannak kivételek.-mondta a tanárnö

Mrs. Johnson leült a tanári asztalhoz és elővette a papír köteget.

-Most elmondom ki hány százalékot ért el és az milyen jegyet eredményezett. A leg gyengébbel kezdem. Joe 25 % egy egyessel gazdagodott, következő Alex 26% éppen hogy kettes örülhetsz fiam. Zoe 39% majd nem hármas, de sajnos az még két százalék kelet volna így csak egy kettes.  Sonya 46% hármas, Emma 51% hármas, Max 61% ez pont egy négyes, Sunny 70% négyes. Zack 82 % ez egy ötös nagyon gratulálok. A harmadik legjobb eredmény.-mondta végig az eredményeket.

Mindenki tapsolt. Zackhez fordultam ö lazán ült és mosolygott aztán rám kacsintott. Nem bírtam ki hogy ne mosolyogjak én is. Aztán ránéztem Annára hát az ö arca nem volt a leg boldogabb.

- Folytatnám.-erre mindenki elcsöndesedett.

-A második Anna 98%-al ötös.-mondta.

-Mi nem biztos, hogy nem.-visította.

-Anna hallgass el kérlek tökéletesen jól számoltam a pontokat. Az első Jared 100%-kal ötös kap és gratulálok.-mondta mosolyogva.

Jared csak hátra dőlt a székében. Mindenki meg kapta a dolgozatát. Bár ne kellet volna látnom azt a borzalmat teli volt javítássokkal. Bezzeg Jared dogáján csak pikák voltak. Jared elkapta előlem a dogomat, és gyorsan végig nézte. Felvonta az egyik szemöldökét.

-Hát ez borzalmas.-mondta a fejét ingatva.

-Kösz hogy te is fokozod-válaszoltam gúnyosan.

-Korrepetáljalak?-kérdezte.

-Inkább ne.-vágtam rá.

-Inkább meg buksz, matekból vagy inkább szerzel egy rossz érettségit?-mondta.

-Oké. Mi kor?-válaszoltam  megadóan.

-Ma tanitás után oké?-kérdezte.

- Jó.-mondtam.

Matek óra többi részében tovább mentünk az anyaggal. Aztán a kicsöng ökör ki ment a tanár.

-Zack én, kinyírlak, hogy merészelsz rólam másolni.-mondta idegesen.

-Nem másoltam rólad. Hogy feltételezel rólam ilyeneket én egy minta tanuló vagyok-mondta mosolyogtam.

-Inkább egy hülye seggfej.- lökte oldalba Zacket.

-Csak féltékeny vagy, mert valaki jobb tesztet írt mint te és most másra vetíted a haragod.-mondta.

-Nem. Biztos hogy félre számolt valamit.-mondta vörös arccal.

-Csak irigy vagy, mert valaki okosabb, mint te.-vigyorgott Zack.

Anna egyre idegesebb lett.

-Nem húzunk, innen mi előtt kirobban a III. világháború.-súgtam Jarednek.

-De húzzunk innen.-mondta ö is halkan.

Gyorsan ki mentünk az ajtón a folyosóra.

8.Fejezet

8.fejezet

~ZOE~

Csendben bámultam a plafont aztán szép lassan elaludtam az illatával körülöttem. Álmodtam megint a múltról.

*ÁLOM*

Megint egyedül maradtam a hideg szobába a falak fehérek voltak kivéve egyet, ami faltól falig tükör volt. Azt hitték nem tudom, hogy figyelnek, pedig én tudtam, hogy a fal túl oldalán ülnek és engem néznek. Erősen a tükröt bámultam, de csak magamat láttam egy lány egy lányt, aki félt, aki a szüleit akarta. A lány visszanézet rám vörös haja állig ért nagy zöld szemek egy hihetetlenül sápadt arcban, amelyen néhány szeplő tarkította. A ruhám fehér  volt. A rövid ujjú fehér póló bal oldalán számok és betűk álltak D543H ez volt rajta feketén, nem szeretem, mert nem így hívtak. Haley ez volt a nevem nem értem miért ez áll rajta. Szürke melegítő nadrágom enyhén nagy volt rám cipőm nem is volt a mezit lábam állat hideg volt a kő. A fejem felet zümmögött a neon csöves lámpa nem rég jöttem be, ebbe a szobába az óta nem nyílt az ajtó. Mi ellőt beléptem kaptam egy injekciót, mint minden héten, de ebben a szobába még nem voltam. Egy fekete ruhás férfi ki sért ide a szobámból. Magas volt, mint apa, de nem nézet rám és nem is ölelt meg csak végig tessékelt a folyóson és belökőt az ajtón. Azóta itt vagyok és még mindig nem értem mit akarnak. Az ajtó kinyílik egy srác lépbe rajta is ugyan az öltözék van, mint rajtam, de az ö pólóján a D355J. A srác magas volt. Szép kék szemei és sötét barna haja volt. A srác velem egy idős lehetett, vagy egyével idősebb nem tudom. Erősen engem nézet én is öt nem tudtam mi ennek a szerepe hisz csak 6 éves vagyok, nem értem miért vagyok itt. egy erős hang szólal meg a szobában.

-Felmérjük a fizikai határaitokat. Álljatok egy mással szembe, és ha meg halljátok a csengő hangját küzdjetek meg egy mással, aki nyer, az jutalomba részesül. A vesztes ellátásban részesül. A küzdelem addig tart, míg a másik harc képtelené nem válik . A másik felet nem ölhetitek meg. Egy perc felkészülési idő áll rendelkezésetekre. Mostantól.- hallgatott el a bemondó.

Mit magyaráz most? Én nem akarok és nem is tudok meg küzdeni ezzel a sráccal hisz biztos, hogy erősebb. A srác félre döntött fejjel vizsgált. Mi? Ö meg mit csinál éppen? Ha nyerek talán lát hatom anyut és aput. Minden esetre meg kel próbálnom. Minden esetre meg szólaltam.

 Bocsánat de én biztos hogy veszitek hisz én csak én csak egy 6 éves lány vagyok!-hangom erőt lenül csenget a srác összeszűkült szemekkel nézet rám.-Ezek nem megegyező erő viszonyok.-tettem hozzá egy kicsit erélyesebben.

Komolyan én mondtam ezeket a szavakat.

-Fél perc. Lépjetek, közelebb egy más hoz.  Nem. D543H alany az erő viszonyok tökéletesen egyelőek csak használd az eszed és mérd fel a másik gyengeségit ez rád is vonatkozik D355J alany. Most lépjetek közelebb. Lépjetek bele a két négyzet alakba a szoba közepén.

Eddig észre sem vettem, hogy a szoba közepén két vörös keretes négyzet alak van bele léptem az enyémbe. A srác is a sajátjába. A szemembe nézet. aztán meg szólalt.

-Bocsi.-mondta a srác.

-Hogy hívnak? Már, mint mi az igazi neved az enyém Haley.-mondtam neki halkan.

-Jar….-a srác nevét a csengő fojtotta belé. 

Nem figyelt egy pillanatra és én ezt ki használtam öklöm találkozót az arcával fájdalmasan nyögőt fel. A srác elgáncsolt így a földön terültem el ö leszorított. fölöttem térdelt egy egyik térde az egy oldalam mellett a másik a másik oldalam mellet. Aztán a vállamnál fogva a földhöz vágott. Elsőnek a vállam találkozott a kemény kőnek aztán a fejem. Hirtelen fekete foltokat láttam. Fájt elég, de nem adom fel. Fel rántottam a térdem, ami elég fájdalmas részt ért fel kiáltott és hirtelen felpattant én is ugyan úgy cselekedtem. Megint egy mással szemben altunk. Kezemmel a torkát céloztam meg, de a fiú oldalra ugrót így csak a vállát érte az ütés ráadásul a kezemet is sikerült elkapnia. A bordáim közé öklözött aztán elengedett. Hirtelen a falnak lökött aztán neki is szorított teste a falnak préselte az enyémet. Ökle találkozott az arcomnak így fejem a falnak koccant sötét foltok most nagyobbak voltak. Éreztem a szememből végig folyik az arcomon a néhány könnycsepp.

-Sajnálom. Nagyon- nézet rám szomorúan.

Aztán még egy ütés és semmi csak a sötétség. Sikítottam.

*FEL ÉBREDTEM*

Verejtékben úsztam. Aztán felzokogtam. Hangosan. Jane felriadt rá.

- Zoe,Zoe mi a gond?-kérdezte ijedten Jane.

Csak zokogtam és magamhoz öleltem a párnám. Jane magához ölelt és a hátamat simogatta.

-Csak egy álom volt Zoe nyugodj meg.-mondta lágy meg nyugtató hangon.

Csak zokogtam tovább nem tudom, hogy tényleg csak egy álom volt vagy valami a múltból, amit a fiatal kori agyam felnagyított.

- Menyi, menyi az idő?-zokogtam ki magamból a kérdést.

Jane az asztalon lévő digitális órára pillantott.

-Reggel  5 óra.-mondta.

Ránéztem mögötte az órára és láttam, ahogy a piros számok 5 órát mutat. vissza már biztos nem alszok felkeltem.

-Mit csinálsz a sulig még kb 3 óra van.-kérdezte.

A tegnapi farmeromat át váltottam egy kék melegítő nadrágra aztán lekaptam magamról Jared pulcsi át. Jane ki kerekedet szemekkel nézet rám.

-Veled meg mi történt?-kérdezte és az idegen pulóvert nézte.

-Csak egy kis verekedés történt a bár előtt de megvédtem magam vagyis.-sóhajtottam.

-Jared megvédet.-mondtam.

Jane arca felderült.

-Szóval a pulóver  a hercegedtől van-mondta mosolyogva.

Kerestem egy pólót, ami felvetem.

- Úr isten. Jane. Jared nem a hercegem.-mondtam.

Meg kerestem a fekete kapucnis pulcsim és bele bújtam kellemesen melegített. Aztán felhúztam a futó cipőimet.

-Ja, hajtogasd csak ezt. Te most futni mész? Komolyan?-mosolygót tovább.

Elő szedtem az MP3-mat és a fülesem. Aztán a pulcsi zsebébe raktam.

- Igen miért gond?!-kérdeztem egy kicsit idegesen.

-Én inkább még alszok.-mondta.

Jane vissza ment az ágyába és kellemesen bevacakolta magát bele. Kiléptem az ajtón aztán végig kocogtam a folyóson kiléptem a hűvös levegőre. A parkoló felé vetem az irányt kíváncsi voltam a kocsim ott parkol-e. A parkoló felénél kiszúrtam a narancs bogaram. Jared visszahozta. Éppen indultam, amikor egy hang szólított meg. 

-Visszahoztam nyugi nem loptam el.-mondta a hang.

Meg fordultam és Jared ált ott nem mesze tőlem. Valószínűleg ö is futni indul fekete melegítő nadrág és melegítő felső volt. Pulóvere nyakából kilógót a fülhallgatója és futó cipő volt rajta.

-Futni indultál?-kérdezte.

Közelebb lépkedtem felé és meg álltam előtte.

-Ja.-válaszoltam.

- Ilyen korán?-jött az újabb kérdés.

-Nem bírtam tovább aludni. Te is futni indultál?-vágtam rá..

-Ja, jöhetek veled?-kérdezte meg.

NEM, NEM ez a szó víz hangzót a fejemben. Végül csak meg rántottam.

-Tőlem.-vontam vállat.

Elindultunk a park felé . A park nincs olyan mesze a kolesztól és van direkt benne egy futó pálya, ami körbe megy a parkon. Lassan kocogtunk egy más mellet a könyökünk néha-néha egymáshoz ért.

-Miért nem tudtál tovább aludni? Túl hangos a szoba társad? Talán horkol?-lökött oldalba.

Felnevettem. Jane nem kb. meg sem mukkan egész este. Inkább ébren hangos.

-Jane ugyan már olyan mintha ott sem lenne. Inkább nappal hangos, de akkor szinte semmivel nem lehet elhallgattatni.-nevetem el magam.

Jared nevetett.

-Akkor még is mi volt a gond?- kérdezte kíváncsian.

Meg borzongtam az emléktől. Kb. a futó pálya felénél lehetünk.

-Rossz álmok.-mondtam.

Jared nyelt egy nagyot.

-Talán egy darabka a múltamból, amit elnyomok magamban, hogy ne emlékezek.-mondtam félénken.

-Miért?- kérdezte.

-Engem örökbe fogadtak. És nem emlékszem se mire az árvaház eltöröl. Mintha valaki egy deletet nyomot volna a fejemben.-mondta egyszerűen.

Jared meg torpan és így majd nem neki ütközöm.

-Sajnálom.-mondta szomorúan.

Nem értem.

-Nem kell sajnálni nem, tudom, hogy miért…miért nem emlékszem, de így legalább nem fáj annyira.-vontam meg a vállam. 

Nem messze tőlünk volt egy pad oda sétáltam hozzá és leültem. Jared meg mellém.

-Hogy kerültél az árvaházba?-kérdezte meg.

Csak bámultam magam elé. Nem tudom, hogy minek mondanám el hisz még nem is ismerem annyira, de van egy olyan meleg bizsergető érzésem, hogy meg bízhatok benne, hogy ö ettől a dologtól nem gondol majd 

-Bocsi ez, ez a kérdés elég tolakodó volt. Nem kel válaszolnod. Sőt inkább töröljük az előbbi kérdést.-hangja ideges volt. Kezeivel hajába túrt és lassan fújta ki a levegőt.

-Nem.-vágtam rá.

-Bocsi tényleg.-mondta idegesen.

Idegesen felpattant a padról és indult volna tovább, de elkaptam a kezét. Ujjaim alatt bőre meleg és puha volt.

-Ülj már vissza éppen el akartam mondani. Ne légy már seggfej.-mosolyogtam rá.

Jared vissza ült a padra.

-Nem emlékszem semmire csak annyira, hogy kinyitom, a szemem a csillagos eget látom és az erdő talaján fekszem egyedül.  Nem tudtam ki vagyok vagy, hogy hívnak még azt sem tudtam, hogy hány éves vagyok csak azt, hogy félek, fázom, és hogy egyedül vagyok. Még cipőm sem volt őszesen egy kék nyári ruha volt rajtam. Aztán elindultam az erdőben nagyon sötét volt, de azért én láttam. Sétáltam és sétáltam aztán elértem egy utat szerintem a turista út lehette. Azt követem aztán az egy közeli fogadóhoz vezetett. Már nagyon fáradt voltam és a lábaim is fájtak mezítláb gyalogolni az erdőben nem olyan jó.-felnevetem és ö is.

-Ja meg hiszem.-mondta mosolyogva.

-Szóval bekopogtam egy idős hölgy nyitott ajtót. Meg kérdezte, hogy hol vannak a szüleim, de én, én nem feleltem nem tudom, hogy miért, de nem szóltam egy szót sem csak sírni kezdtem. Ő be kis ért a házba és hívta a redőséget pár múlva ott voltak és kérdezgettek, hogy ki vagyok, hogy hívnak, hol vannak a szüleim, és hogy mi ért voltam az erdőben, meg még sok mindent, de én nem tudtam semelyikre sem a választ. Csak ültem és hallgattam őket aztán bevittek a közeli város árva házába és utána kb egy évig ott voltam és senkivel nem beszéltem.  Hát így kerültem az árvaházba.-mondtam neki érzelem mentes hangon.

Jared a szemembe nézet és meg szorította a kezem.

- Sajnálom.-mondta.