15.fejezet

15.Fejezet

~ZOE~

-Mindig rád érek picur.-válaszolta Jack.

-Találkozunk a kávézóban.-mondtam.

-Oké indulok, édesem.-nevette el magát.

-Oké Nyuszimuci ott találkozunk.-azzal lettem a telefont.A Benny's Coffes nem volt olyan messze a kolesztól így a kocsi kulcsaimért sem kellet be mennem a szobába. Gyalog is megtehetem az utat. 10 perc múlva már a kávézóban ültem. Bár még Jack nem ért ide. Becky az én kedves szőke munkatársam sétált oda az asztalomhoz.

-Mi a helyzet Z.-kérdezte.

-Á semmi Becks.-válaszoltam.

-Ha annyira unatkozol akkor igazán bealhatnál segíteni.-mosolygót rám.-Az új lány nem igazán van a helyzet magaslatán.-bökőt a a pult felé ahol egy szemüveges vékony lány a pultot törölgette.

-Nekem nem tűnik olyan rossznak.-mondtam.

-Csak ma kétszer csapta le az áramot és háromszor öntötte ki a vendégek rendelését.-mondta Becky.

-Nyugi majd bele tanul.-mosolyodtam el.

-Mikor kezdesz?-kérdezte.

-Jövő hét az első napom.-mondtam.

-Ah az még olyan messze van.-nyögte.

-Kitartást.-válaszoltam.

Ő meg gyorsan elsietett egy új asztalhoz ahol két fiatal foglalt helyet. Az egyik furcsán ismerős volt. Aztán rájöttem mért. Ren volt az a hülye bátyám. Ami még ráadás volt, hogy nem egyedül, hanem egy lánnyal, és a lány nem Lexi volt. Hanem egy  magas fekete hajú afroamerikai lány. A düh hullámokban öntötte el minden izmom. Mint ha egy nagy adag adrenalin löketet kaptam volna. Felálltam és az asztalukhoz sétáltam. Kezem ökölbe szorítottam aztán kinyitottam és ezt ismételgetem. Amikor oda értem egy enyhén kevesebb düh tombolt bennem. Aztán meglátom, hogy a lány épen letapizza és újult erővel lobban fel bennem a düh. Ren egy tapló. Ren egy nő faló tapló. Ren mindjárt kap egy nagy sallert. Meg álltam az asztaluk ellőtt.

-Szia húgi.-mosolygott rám.

-Mi a picsát képzelsz.-mondtam dühösen.

-Hé ribi nyugi. Ren nem szereti, ha valaki hisztis.-mondta.

-Hé RIBI képzeld, a húga vagyok.-válaszoltam.

-Akkor meg tisztulj.-a lány a kezével legyintő mozdulatot tett.

-Jah Zoe menj. Most nincs kedvem hozzád. Meg a gyerekeskedésedhez.-válaszolta.

Aztán olyan dolgot tetem, ami még engem is meg lepett. Megragadtam a kabátja gallérját és behúztam neki egyet. Egy elég erős jobb egyenest. Aztán éppen arra készültem, hogy átrántsam az asztal felet, amikor is valaki meg ragadott.

---

Rebeca termet  előttem és lefejtette a kezem Ren gallérjáról. Az ismeretlen meg hátra rángatott egészen a kávézó melletti sikátorba. Elengedte én meg dühösen hátra fordultam. Jack állt ott.

-Mit csinálsz.-löktem meg.

-Inkább te mit csinálsz.-kiabált rám.

-Éppen ki járt már neki.-mondtam.

-Igen Zoe, de te nem ilyen vagy.-mondta.

-Milyen is? Világosit felkérlek. Ó okos Jack úrfi.-mondtam gúnyosan. Pluszba még a szememet is forgattam.

-Mint egy beteg pszichopata.-válaszolta.- Mint ha nem is te lennél. Állandóan ideges vagy és most még verekedsz is. Te is tudod milyen Ren. Reménytelen.-mondta.

-Én viselkedek hülyén.-kiabáltam.-Te és Jane kizártok. most is, nem is mondtad, hogy hozod a csajod is.-vágtam rá.-Söt régebben mindent elmondtunk egymásnak most meg sem a bulin nem voltál, és amikor beszélhetnénk, KETTESBEN elhozod őt.-intetem a fejemmel Rebeca felé.

-Ne keverd be le öt is. Attól, még mert ideges, vagy és mert hibáztál ne máson töltsd ki.-válaszolta.-És ha annyira tudni szeretnéd azért nem voltam azon a szar bulin, mert az anyám rosszul volt és kórházba került.-válaszolta és letörölt néhány könnycseppet az arcáról.

Akkor jöttem rá hogy egy igazi önző szörny vagyok. A barátaim már nem tudnak bízni bennem.

-Jack. Én annyira sajnálom, hogy va....-kérdeztem de Jack közbe vágott.

-Már jobban, de most inkább megyek. Rebeca gyere, menjünk.-mondta Rebeca mellé sétált ahelyett, hogy meg vetést és utálkozást láttam volna a szemébe helyette őszinte együtt érzést tükröződött benne.

-Jack ne várj.-a keze után kaptam de ö elrántotta. Szemeim könnyesek lettek.

-Zoe kérlek, had, menjek, ne rontsd tovább.-mondta azzal elsétált Rebecaval együtt.

Milyen lettem. Egy akaratos hisztis... ribanc igen jól mondta a csaj Ren nem szereti, a hisztiznek, ahogy más sem. Én meg mit csinálok, csak nyafogok, mint egy kis lány, akitől elvették a kedvenc játékát. Nyafogok, mert nem vagyok Jareddel ami csak is az én hibám, mert Janenel és Jackkel nem töltök már annyi időt, ami szint úgy csak is az én hibám, hogy szörnyen viselkedek, ami megint csak az én hibám. Nekidőltem a falnak és lassan lecsúsztam rajta. Térdeimet a mellkasomhoz szorítottam. Akkor összetört bennem minden. Csak zokogtam és nem bírtam abba hagyni. Nem tudom menyi ideje ültem ott és sírtam. Amikor is meg jelet előttem két farmerba bujtatott láb. Felnéztem, hogy meg tudjam ki a tulajdonosa. Jared volt az. Biztos jött ö is gúnyolódni. Leguggolt mellém.

-Hé mi a gond.-kérdezte halk suttog hangon.

-Saját tavat nyitok az ön sajnálatomból.-válaszoltam

Egy aprócska mosoly a jutalmam.

-Ugye tudod, hogy fel fogsz fázni.-mondta.

-Plusz egy gond ide vagy oda nem mindegy már.-válaszoltam és letöröltem néhány könnycseppet az arcomról.

-Nekem nem.-válaszolta azzal elkezdet felrángatni  földről.

-Neh hagy.-mondtam és próbáltam kirángatni a kezem a kezéből. Egy hirtelen mozdulattal felrántott.

-Gyere mutatok valamit.-mondta.

Nem mozdultam.

-Nah tetszeni fog ismered a közeli erdőt?-nézet rám aztán hirtelen rádöbbent.-Ja izé szóval nem.-hablatyolt.

-Igazából úgy ismerem, mint a tenyerem. Csak akkor van gond, ha sötét van és éppen az életemért futok.-nevetem el magam.

-Akkor verseny a nagy tölgyfáig.-azzal elsprintelt.

-Csaló vagy.-kiabáltam utána aztán én is futásnak eredtem.

Igazán futottam nem  az emberi tempóban. Az a gyorsaság szinte szárnyakat adott. Élveztem. Élveztem, ahogy a hajamat lobogtatja a menet szél, ahogy a szél belekapott a ruhámba és bizsergette a csupaszon maradt karom. Futottam és futottam aztán meg éreztem, hogy valakinek neki ütköztem. Összegabalyodva gurultunk az erdő avaros talaján. Jared volt az. Mind ketten elterültünk az avarban. És csak nevetünk. A nevetés felmelegített bennem mindent. Át járta az egész testem. Jared fel ált és lesöpörte magáról a leveleket.

-Van néhány a hajadban is.-nevetem.

Megrázta a sötét fürtjeit, amiből kihulltak az őszi színben játszó levelek. Néztem, ahogy a levelek táncot lejtve földet érnek. Aztán rá néztem. Szemei csillogtak. Jeges kék írisze most melegséget árasztott. Arcán boldogság tükrözödött

-Mi olyan érdekes?-kérdezte és elmosolyodott.-Maradt még levél a hajamban?-kérdezte.

Elbambultam. Csak a mosolygós arcát néztem. Ahogy a felhők közül kisütő Nap fény glóriát rajzol a feje köré.

-Ja semmit.-kezeimet felé nyújtottam.

Ő meg segített felállni. Leszedegetem a leveleket a ruhámról. Aztán megráztam a hajam. Vörös loknik szálltak a levegőben és kirepültek belőle az arany, barna és vörös színű levelek.

-Nah nincs több benne.-kérdeztem. Aztán elnevetem magam.

Alsó ajkába harapott. Kezét az arcom felé nyújtotta és ki szedet egy vöröses barna levelet.

-Ez elég ragaszkodó volt.-mondta és ledobta a földre.-Gyere.-mondta aztán elindult egy kisebb csapáson.

Csak olyan 5 percnyit gyalogoltunk. Amikor is egy kis tisztásra értünk ahol egy nagyobb méretű faház álldogált.

-Tiéd?-kérdezem.

-Hát inkább a családé, de főleg én használom. Szeretem ezt a helyet olyan csöndes.-válaszolta.

-Hát ez gyönyörű.-mondtam.

Elsétáltunk egészen a házig.

-Nem is láttál még mindent. Gyere.-mondta azzal a szembe levő patak felé húzott.

A patak egy nagyobb mederé szélesül. A meder olyan két méter mély lehetet. Aztán a meder össze szűkül a vége felé és útját újra patakként folytatja.

-Hát ez gyönyörű. Csak kár hogy hűvös van ehhez.-mondtam.

-Nyúlj bele.-mosolyodott el.

Bele tettem a kezem a vízbe. Nem volt hideg. Langyos volt, olyan kellemesen meleg.

-Hű ez nem is hideg. Ez hogy lehetséges?-kérdeztem.

-Természetes meleg vizű forrás a föld hője adja neki a meleget.-válaszolta.-Gyere menyünkbe.-mondta.

Az ajtó előtt.

-Menj előre én viszek tűzifát.-kinyitotta az ajtót előttem aztán eltűnt a ház mellet.

A Ház belseje nem volt nagy. Egy kisebb nappali szerű szoba egy nagy kandallova és egy kicsi azzal egybe nyitott konyhával. Meg még két szoba az egyik a háló lehet a másik a fürdőszoba. A nappaliban volt egy nagyobb bőrkanapé és egy fotel. A kandalló előtt meg valami szőrmés szőnyeg. A kandalló patkáján képek Jaredröl és a családjáról. Az egyiken olyan 5 éves lehetett és a kis Rebecaval ül a karácsonyfa előtt és ajándékokat bontogat. A másikon az egész család rajta van és egy tengerparti üdülő előtt készülhetett. Mindenki nagyon mosolyog rajta. A legutolsón egy fiatal pár egy kis babát tart a kezében, aki édesdeden alszik a nő karjában.A nő  és a férfi kedvesen mosolyog a gyermekre. Jared jött be karján néhány farönkkel. Leültem a kanapéra és bevackoltam magam az egyik sarokba.

-Van egy takaró a fotelban.-mondta Jared és visszafordította a figyelmét az előbb megrakott tűzre.

Felkaptam a Patchwork takarót és a vállamra terítettem. Jared mellém huppant.

-Adj nekem is helyet.-mondta én meg oda nyújtottam a takaró felét.

Fejemet a vállán pihentetem és a tüzet figyeltem és szép lassan elnyomott az álmosság. Újabb álom, amiben megint csak el gyepáltak de most valahogy ismerős volt a lány mint ha láttam volna valahol azt a barna szempárt.