14.fejezet

14.Fejezet
~ZOE~

Reggel egyedül keltem, hát nem remek. Jared már eltűnt aztán meg halottam a zuhany csobogását. Most márt értem miért tűnt el. Kinyújtottam a végtagjaim, aztán a hasam korgása szakította félbe a reggeli tornám.

-Van kaja lent.-kiabálta túl a vízcsobogást.

Hogy a picsába hallotta meg. Gondolkodtam. Aztán eszem be jutott a tegnap este. Jared valódi kiléte, pontosabban az én kilétem is. Kiszálltam az ágyból aztán be is ágyaztam. Utána lesétáltam a lépcsőn. Az asztalon pirítós várt narancs lé meg egy tükörtojás. Leültem és neki láttam a reggelinek. A felét már elfogyasztottam, amikor halottam, hogy a fenti fürdő ajtaja nyitódik, majd csukódik. Addigra megettem a maradék pirítósom. Jared dübörgött le a lépcsőn ránéztem és éppen akkor húzta át a fején a pólóját, hogy elfedje vele a tökéletes felső testét. Neki nem volt kirakva semmien reggeli. Elkapott egy almát egy tálból az asztalról. Csípőjével neki támaszkodót a konyha pultnak és csendben ette az almát.

-Csak Enying eszel?-kérdeztem.

-Ja már rég reggeliztem ez csak olyan nasi féle.-válaszolta aztán a szemétbe hajította az almacsutkát.-Ma edzünk.-jelentette ki.

Mi én biztos, hogy nem fogok. Vele futkosni sőt nem fogom Jaredet csépelni sem.

-Köszi, kihagyom ezt a lehetőséget.-fintorodtam el és az ablak felé fordítottam a fejem.

Aztán hallatom hogy Jared közelebb sétált. Vissza fordítottam a fejem és igazam volt. Jared tényleg közelebb jött. Arcán furcsa mosoly játszót.

-Miért mosolyogsz így.-kérdeztem.

Ő meg csak még közelebb jött. A székem nagy csikorgással csuszát ki alólam, de ahelyett hogy földet értem volna Jared elkapott. Talpra állított.



-Kezdhetjük.-azzal lendítette is a kezét.

Hirtelen megijedtem és felemeltem a kezem hogy blokkoljam az ütést. Sikerrel.

-Te meg akartál ütni.-egyre felment bennem a pumpa.

Éreztem, hogy elönt az ideg. Hogy merészeli.

-Talán.-elmosolyodott.

Nah mindjárt letörlöm én az a bárgyú vigyort a fejéről. Kezemet ökölbe szorítottam
és az arcába vágtam, de elhibáztam és a nagy lendület miatt nagy csattanással a konyha kövön landoltam.

-Ezt elhibáztad vörös.-mosolyodott el amitől csak még idegesebb lettem.

Kezeit tarkója mögé tette és rám mosolygót.

-Te bunkó, tapló, pöcs.-kiabáltam.

Felugrottam és megint neki támadtam. Neki futottam, de megint elhibáztam, de most ahelyett, hogy a földre kerültem volna ahelyett Jared elkapott. Kezeit a csípőmre zárta és úgy tartott meg. Ajkai a fülemet súrolták.

-Ezt is elhibáztad vörös. Egyébként csak hogy tud szoktam takarítani igazán nem szükséges
neked is.-suttogta.

-MOST AZONNAL ENGYEDJ EL!-kiabáltam és meg próbáltam kiszabadulni a szorításból.

Hasba akartam könyökölni, de nem sikerült, mert mind két kezemet leszorította az oldalamhoz. A szabadulás sikertelen volt.

-Elég könnyű téged kiismerni vörös. Az érzelmeid irányítanak.-ajkai újra fülemet súrolták.

-Istenemre esküszöm, hogy ha nem engedsz el, akkor SIKÍTANI fogok.-mondtam ingerülten.

-Nyugodtan sok módot tudok, hogy be fogjam a szád.-válaszolta csábos hangon.

Éreztem, hogy a vér a fejembe tódul. Nem csak a düh miatt sokkal inkább a szenvedély miatt, amit akkor éreztem, amikor az ajkai az enyémnek feszültek. Az a pár másodperc maga volt a tökéletesség minden és mindenki megszűnt. Próbáltam szabadulni de Jared keze nem eresztet. Aztán hirtelen meg szabadultam a bilincseimtől és egy halk csattanással földet értem.

-Tessék.-mondta.

-Hogy lehetsz ennyire bunkó seggfej.-grimaszoltam.

Jared meg csak nevetett.

-Én csak teljesítettem a kérésed vörös.-mosolygott rám.

Feltápászkodtam és megdörzsöltem a derekamat.

-Nem adnál egy pohár vizet?-kérdeztem.

Jared a fejével a konyha felé bökött.

-A poharat a felső szekrénybe találod a vizet meg, ha meg nyitod a csapott.-válaszolta.

-Majd meglátod, mit csinálok azzal a pohárral és az arcoddal.-motyogtam.

-Csak gyerünk kislány.-válaszolta gúnyosan.

A konyhába léptem és ittam egy pohár vizet. Aztán halottam hogy kopognak. Az ajtó nyílt majd csukódott. Ki sétáltam és Rebeca állt a nappaliba egy szatyorral a kezében.

-Szóval most már te is tudod az igazságot. Remek.-hangja merő gúny volt felém nyújtotta a zacskót.

-Ruha plusz cipő. Vedd már el. -rázta meg a zacskót.

-Ezek az enyémek? Mégis hogy szerezted?-kérdeztem.

Elvetem a zacskót és bele kukkantottam. Az én ruháim voltak benne.

-Nem az utcán álló csöves lánytól loptam. Persze hogy a tiéd a szobádból szedtem.-mondta cinikusan.

-Hogyan szedted össze? Jane nem volt ott.-érdeklődtem.

Rebeca át ugrotta a kanapétámláját és lehuppant a kanapéra és bekapcsolta Tv-t.

-Ja de ott volt csak elégé ki volt ütve a csaj szerintem tegnap egy jó pár sört megihatott.-mondta.

Jaj ne akkor Jane nagyon rosszul lehetett ha ennyire ki ütötte magát. Rebeca már rám sem hederített figyelmét inkább a Tv-re fordította. Felszaladtam a hálószobába ahol Jared az ágyon feküdt.

-Vissza kell vinned most.-mondtam.

-Előtte még nem akarsz esetleg át öltözni? -fejével felém bökött.

-De át kéne.-húztam el a számat.

-Öltőz át nyugodtan. Nem zavar.-mosolyodót el.

A fürdőszobába mentem.

-Seggfej.-mondtam. Azzal becsaptam az ajtót.

Bent meg néztem a szatyor tartalmát fehérnemű, ég fekete farmer, zöld póló, zokni és cipő. Meg rémített a tudat, hogy Rebeca a fehérneműim között kutakodott. Mindent felvetem. Aztán ami rajtam volt ruha azt a szennyesbe dobtam. Kiléptem a fürdőből. Jared még mindig ugyan úgy feküdt az ágyon.

-Mehetünk.-mondtam.

Jared felpattant az ágyról aztán a korláthoz sétált és egy szerűen át ugrotta. Sikítani sem volt időm. A korláthoz léptem és lenéztem. Jared teljes és épségben volt. Felnézet rám.

-Jössz, már nem érünk rá egész nap.-nézett fel rám.

-Te őrült vagy.-néztem rá.

-Ugorj, elkaplak.-hívogatott.

-Biztos hogy nem. Nem vagyok örült.-válaszoltam.

-Na, ne légy nyuszi.-vonogatta a szemöldökét.

-Nem.-válaszoltam egyszerűen.

Azzal lesiettem a lépcsőn.

-Nyuszi vagy.-kezeivel nyuszi füleket imitált.

-Nem csak nem vagyok hülye hogy leugorja az emeletről.-vontam vállat.

-Hisz csak pár méter.-mondta.

-Akor sem inkább menyünk.-válaszoltam durcásan.

Jared felkapta a kulcsait az asztalról és gyorsan bele bujt a cipőjébe. Ki léptünk az ajtón de mielőtt még becsuktam volna meg halottam Rebeca hangját.

-Remélem, holnap nem leszel ilyen puhány vörös. Nem bírom a puhányokat.-kiabálta utánam.

Aztán becsuktam az ajtót. Jared a parkolóban várt. A kocsijának dőlt.

-Mehetünk végre.-kérdezte

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk a kolesz felé. Félúton jártunk, amikor is megint rám tört az az érzés hogy a tegnapi este csak egy álom volt.

-Nem álmodtam. Igaz?-kérdeztem de nem néztem Jaredre helyette a szélvédőn bámultam kifelé.

-Nem Zoe. Ez nem álom ez a kemény valóság.-válaszolta színtelen hangon.

-Rebeca ugye csak viccelt a holnappal.-nevettem el magam. Bár a nevetés elégé erőltetettre sikerült.

-De hogy is ö nem szokót viccelődni.-mondta Jared.

-Visszavonom, inkább veled edzek.-mondtam gyorsan és tekintetem felé fordítottam.

-Ezt lekésted édesem.-kacsintott rám.

-De Rebeca pépé fog zúzni.-mondtam rettegve.

-Nyugi szolok hogy az arcod kímélje meg.-nevette el magát.

Nem akartam nevetni meg próbáltam dühös képet vágni de nem bírtam és elnevettem
magam. Közben meg érkeztünk a koleszhoz. Kiszálltunk.

-Jared: Holnap érted jövök.-mondta majd vissza szált a kocsiba.

-Mikor?-kérdeztem.

-Nem tom valamikor.-válaszolta

-Nem jöhetsz csak úgy.-mondtam.

-Miért ne.-azzal becsapta a kocsi ajtót és elhajtott.

Ott hagyva egyedül engem. Nem tudom mért, de ürességet éreztem legbelül. Aztán eszembe jutott Jane és villámsebességre kapcsoltam. Hamar elértem a szobánkat. Csöndben beléptem és láttam, hogy Jane a földön fekszik. Úgy nézet ki, mint egy rongybaba. Hozzá léptem és gyengéden megráztam.

-Jane ébresztő.-mondtam halk hangon.

-Zoe kapcsold le a napot és ne kiabálj.-nyögte és fejére rántotta a takaróját az ágyról.

-Mi történt tegnap? Menyit ittál?-kérdeztem.

-Zoe ha még nem vetted volna észre kibaszotúl hasogat a fejem. Szóval másodszorra mondom, ne kiabálj.-mondta a takaró alól.

-Nem kiabálok.-mondtam.

Jane nem válaszol csak halk zokogást hallottam. Lerántottam róla a takarót. Jane szemei vörösek voltak a sírástól.

-Janey mit csináltál.-átkaroltam ö meg a fejét a vállamra hajtva zokogott.

-Olyan egy balfék vagyok.-zokogta én meg a haját simogattam.

-Mesélj el mindent.-mondtam.

Elengedett és velem szembe foglalt helyet.

-Tegnap a bulin ittam. Elég sokat. Csak arra vágytam, hogy Max végre észrevegyen, de persze ő nem jön el, mert ott a húga. Hát a pi a adott egy elég nagy bátorság löketett és oda mentem Annához és meg pofoztam. Aztán elkezdtem vele üvöltözni, hogy tönkre teszi minden esélyem a boldogságra-hadarta gyorsan.

-Jaj Jane.-néztem rá szomorúan.

-Ez még nem minden. Aztán azt is mondtam, hogy hülyén viselkedik veled, csak azért mert egyszer legyőzted egy hülye futó versenyen és ezért képes Jared körül legyeskedni, és ha nem koslatna Jared után, akkor talán már össze is jöttetek volna.-mondta és kifújta az orrát.

-Jane ugye ez most nem komoly.-mondtam ledöbbenve.

-Sajnos igaz és még csak most jön csak a java. Nem vettem észre hogy az égész jelenetet látta Max is. Aztán oda jött hozzám és elrángatott, hogy még is hogy gondoltam, hogy megütöm a húgát. Ez aztán nagyon kihozott a sodromból és elkezdtem vele üvöltözni. Valami olyasmit mondtam neki, hogy Bekaphatja, mert nem bírja, észre venne hogy teljesen belezúgtam és hogy állandóan csak azon van hogy ellépjen a húga mellől és olyan hülyén viselkedik, sőt talán neki is kijárna egy pofon.Aszem ezeket a szavakat használtam.-mondta Jane.

-Jane ez, ez.-nem tudtam mint feleljek Borzalmas vagy tán szörnyű vagy esetleg rettenetes.

-Szörnyű tudom és a legrosszabb ez után jött. Be vallottam, hogy szerelmes vagyok belé aztán. Majd nem lerokkáztam.-mondta és újra el bőgte magát.

-Ez borzalmas és én nem voltam ott.-mondtam.Szegény Jane jól bele került a gödörbe.

-Tényleg hol voltál?-szipogta.

-Öhmmm….-nyögtem.

Nem akartam mindet rá szundítani. Így is elég szar neki. Plusz nem hiszem hogy Jared és Rebeca örülne neki.Egy kopogás fojtotta belém a magyarázkodást. Jane kinyitotta az ajtót. Az ajtóban Max ált.

- Igazad van, egy igazi balfék vagyok.-mondta.

Aztán magához rántotta és meg csókolta Janet. Köhentettem egyet, de nem figyeltek rám. Aztán az ajtó hoz léptem.

-Öhm szia Zoe.-Max arca enyhén vörös lett.

-Én megyek is.-köhöntettem.

Jane intett a kezével hogy menyek kifelé aztán a kezével telefont imitált és a füléhez tartotta. Tudtam mit jelent majd hív, ha tiszta a levegő. Becsuktam az ajtót és elmosolyodtam. Őrültem Jane boldogságának. A telefonon meg csörgetem Jack számát.

-Hali rám érsz.-kérdeztem.

-Mindig rád érek picur.-válaszolta Jack.