13.fejezet

Onnantól miután Zoe elkísérte Jaredet a biosz órára...

13.Fejezet

~JARED~

Végig ültem egy fárasztó biosz órát. A tanár magyarázott valamiről de semmi nem maradt meg. Csak Zoe járt a fejembe amikor elköszöntünk megkellet volna csókolnom. Francba is nagyon is meg kellet volna csókolnom. Az órán Jack mellet ültem nem nagyon beszélt viszont Anna minden félle papírral bombázott az órán. Mint pl:

• ,,Szia nem akarsz esetleg találkozni velem. Módjuk tanulhatnánk a szobámba."

 Nem válaszoltam rá semmi kedvem sem volt Annához. Utólag ez nem volt olyan jó ötlet.

• ,,Van egy jó hamburgerező be ülhetnénk." 

Erre sem válaszoltam.

• ,,Nem tudsz olvasni? Ha ha ha :D <3"

Istenem menyire idegesítő. Vissza írtam neki.

• De tudok csak nincs kedvem válaszolni. NEM nincs kedvem se tanulni se kajálni. Antiszoc vagyok.!!!

Anna padjára dobtam a cetlit aki nagy vigyorral nyitotta ki aztán felvont szemöldökkel nézet rám. Én meg meg vontam a vállam. A kicsöngő menekülő pont volt. Hát kurvára nem... Indultam volna Zoehoz de Anna elkapott a folyóson nem mesze a bioszteremtől.

-Szóval Katy bulit rendez pénteken és úgy gondoltam eljöhetnél te is.-mondta Anna aztán az ujjai köré tekert egyet a szőke tincsei közül.

-Nem is tudom.-válaszoltam feszengve. Nem már már békén hagyni. Meg tálam Zoet aki felém igyekezet. Vörös haját meg lebbentette a szél ahogy szinte futott. Zöld szemeivel szúrósan Annát figyelte. Mellém lépett.

-Mizú mehetünk?-lökte meg vállát. Rá mosolyogtam. Anna meg csak bámult.

-Persze. Csak egy pillanat.-azzal meg fogtam a csuklóját. Egy nagyot sóhajtott.

-Elmegyek Anna, de csak akkor, ha hozhatok valakit.-mondtam.

Anna arca felragyogott.

-Oké akkor viszem Zoet. Eljössz velem a buliba?-jelentettem ki.

Vártam a válaszát. Amikor is meg jelent Jane Zoe legjobb barátnője.

-Persze hogy elmegyünk.-vágta rá azonnal Jane.

-Én nem nagyon akarok.-grimaszolt Zoe. Ettől a grimasztól még aranyosabb lett az arca.

-De elmész.-válaszolta Jane.

-Jane én nem akarok buliba menni.-mondta durcásan. Ugy éreztem mint ha már ott sem kénne lenem.

Jane befogta az egyik kezével a száját. Amitől nevethetnékem támadt.

-Elmegyünk hol lesz?-kérdezte.

Anna csak bámult miközben próbálta lefeszegetni Jane kezeit a szájáról. Én meg nem bírtam tovább elnevetem magam.

-Ő a park túl oldalán a nagy bézs színű ház.-válaszolta.

-Mikor?- kérdezte Jane.

-10 óra.-húzta el a száját Anna.

-Ott találkozunk.-erőltetett mosolyt Jane az arcára.

Anna elsétált. Én meg sípcsonton rúgtam Janet, amitől elengedett.

-Jane most mosdó.-mondta idegesen Zoe. Megragadta barátnője karját és elrángatta a lány mosdó felé. Nem is érdekeltem őt.

Ott álltam mint egy szellem. 5 perc múlva kijöttek Jane az ellenkező irányba indult mint Zoe. Zoe meg odasétált hozzám.

-Hol lesz órád?-kérdezte tőlem.

-Veletek leszek kémián.-nézetem rá.

A kémia labor felé vettük az irányt. Zoe Jack mellé ült én meg (aszem Maxnak hívják a srácot) a szőke srác mellé.Csöngőre Mr.Herbert is meg érkezett. A tanár úr már elég idős volt kb az 50 évei végén járt fején már kopaszodót és enyhén pocakos. Alacsony termetű.

-Kezdjük is az ülésrenddel névsor szerint lesz.-mondta tanár úr.Hát én nem tudom kinek mi a vezetékneve de Zoe felnyögött mögöttem szóval biztos nem olyan jó dolog.

-Ablak felöli padsor első padja az első kettője a névsorban aztán folyamatosan haladva megyünk. Jared Anderson és Matt Black első padsor-mondta.Volt egy halovány emlékem Mattről amikor is találkoztam vele Rennel meg még azzal a két lánnyal a parkban.

Matt indult volna, de a tanár úr meg állította.

-Nem egyesével. Második pad Sunny Brok és Emma Cross, harmadik Joe Cruz és Katy Green, negyedik Jack Morgen és Anna Taylor, ötödik Max Taylor és Sarah Tate, az utolsó a két Whiteland-é. Most költözőn mindenki és vegyen el egy-egy labor köpenyt.-mondta monoton hangon.

Mindenki meg is tette. A tanár ki adta a feladatokat. Hát hogy is fejezem ki magam szépen Matt a sötétség megtestesítője. A srác hülyébb mint egy zsák krumpli. Szóval az egészet én csináltam.végre kicsöngetek.A tanár megnézte a kísérleteket aztán elengedett, minket mikor kicsengetek.

-Mi a következő órád?-sétált mellém Zoe.

-Lyukas órám van éppen. Szóval nem kel elkísérned.-válaszoltam.

-A mázlista. Akkor, szia.-mosolyogót rám.

Elment a következő órájára, ami infó volt. Én meg egyedül maradtam. Lementem a parkolóba és hallgattam a zenét. Észre sem vettem hogy eltelt az óra sőt még az ebéd szünet is. szóval gyorsan betömtem egy szendvicset de azon kívül nem ettem semmit. A kövi óra rajz volt de nem nagyon figyeltem egyáltalán mi a francnak van rajzom 12.-ben?! Az utolsó órám olasz volt ami közös volt Zoeval. Leült mellém.

-Hol voltál nem találtalak ebédnél.-kérdezte tőlem.

-Nem ettem csak egy szendvicset.-válaszoltam.

-Ja.-mondta.

-Óra után a könyvtárban.-néztem rá.

-Muszáj.-húzta el a száját.

-Ha csak nem szeretnél meg bukni igen.-vágtam rá.

-Oké.-sóhajtotta.

Az óra hamar eltelt és már mehettem is Zoeval a korrepetálásra. A könyvtárban ültünk a matek nagy részét elmagyaráztam és még érette is.

-Hányra mennyek érted?-váltottam témát.

-Mi?-kérdezte.

-Pénteken. A buli. hányra menjek érted?-mondtam.

-Honnan veszed, hogy veled megyek.-válaszolta.

-Mert miattam hívtak meg.-mosolyogtam rá.

-Attól még.-mosolygót vissza.

Közben elpakoltuk a cuccainkat és csak ültünk.

-Három negyedre ott leszek érted oké.-mondtam.

-Én is el tudok menni.-válaszolta dühösen.

Felállt és elindulta az ajtó felé.

-Akkor megbeszéltük.-kiáltatom utána.

Elmosolyodott és kilépet az ajtón. Hazamentem vacsoráztam vettem egy zuhanyt aztán aludni tértem. A napok gyorsan teltek nem nagyon beszéltem Zoeval és ö sem nagyon kereste a társaságom. Ma péntek van a buli napja.  Reggel matekkal kezdtünk és egy dolgozattal. Mrs.Johnson letette elénk a papírlapokat.  Zoe Idegességében a tolla végét rágcsálta. Lábaival meg idegesen topogott.

-Nyugi.-mondtam és rá mosolyogtam.

Kezem a combjára csúsztattam és lágyan meg szorítottam. Rám emelte a tekintetét rá mosolyogtam aztán a lap felé fordítottam tekintem  kezem elvettem a combjáról. A tanárnő elindította a dolgozatot. Gyorsan elkezdtem kaptunk 20 percet és egy nem olyan hosszú dolgozatot.Könnyen ment. Zoe vagy 5 perccel előbb be fejezte és kivitte a tanárnőnek.

-Biztos, hogy beadod Zoe?-kérdezte a tanárnő.

Nem figyeltem rá csak hallgattam ahogy a tanárnővel beszélget.

- Igen.-válaszolta.

Felnéztem rá . Visszaindult a padhoz én meg kivittem a dolgozatom. Mind ketten a padban ültünk és készen volt a dolgozatunk.

-Nocsak-nocsak, a tanítvány legyőzi mesterét?-suttogtam.

-Mindig nyerek, ha elhatározok valamit. Minden csak annak a kérdése, hogy menyire akarod azt a valamit.-mondta elszántan.

Egy kicsit közelebb hajoltam a füléhez.

- Én most nagyon, de nagyon meg akarlak csókolni.-hangom enyhén rekedt mintha nem is az enyém lett volna.

-Egy órán vagyunk, kettő miből gondolod, hogy én is meg akarlak csókolni.-mondta.

Még egy kicsit közelebb hajoltam.

-Mert elpirultál, picur.-kacsintottam.

Visszadőltem a székembe és előre felé bámultam.

-Adjátok be a dolgozatokat.-mondta a tanárnő.

Mindenki előrement és beadta a dolgozatát. Az óra további részében tovább haladtunk az anyaggal. Csöngő után Zoe kisiette a teremből én meg rá érősen elpakoltam. Aztán oda jött Anna és megint a hülyeségeivel traktált. Ennek a csajnak be nem ál a szája. Kiléptem az ajtón. Zoe kint várt rám.

-Milyen órád lesz?-kérdezte.

-Irodalom.-válaszoltam.

Elindultunk a terem felé.

-Nem akarsz inkább Annával menni?-lökőt oldalba. Nem abszolúte hogy nem.

-Nem.-vágtam rá.

-Francba. Úgy látszik, nem tudok szabadulni tőled.-nevette el magát.

Meg érkeztünk a terem ajtajához.Szembe fordultam vele.

-Nem. Nem tudsz.-hajoltam egy kicsit közelebb.

Csak néztük egy mást.A szemébe néztem. Basszus gyönyörű szeme van. Még egy kicsit közelebb hajoltam hogy meg csókolhassam. Aztán ő hirtelen megrezzent és hátra lépet.

-Nekem sietnem kell órára.-nyelt egy nagyot és válaszomat meg sem várva hátat fordított nekem és eliszkolt. Megint kicsúszott a kezem közül. Kezdem úgy érezni hogy kezdek kijön a gyakorlatból. Be ültem irodalomra. Ki csöngő után Zoe szekrényéhez mentem. Emlékeztem hogy hol van. Ott vártam. 1 perc múlva Zoe sétált oda egy csellóval a hátán.

-Nem is mondtam meg melyik az én szekrényem.-nézet rám.

A szekrényéhez lépett és beletette a csellóját és kivette a tesi zsákját.

-Nem is kell, ha valamit tudni akarok azt meg is szerzem.-mondtam.

Elindultunk a tesi csarnok felé.

-Na, jó most már kezdek félni.-nevette el magát.

-Nyugi csak az igazán fontos személyi adataidat tudom.- nevetem

Rám nezett.

-Nyugi csak láttam, amikor tegnap bepakoltál és meg jegyeztem.-nyugtattam meg.

-Ez meg nyugtató.-mondta.

Mind a ketten a saját öltözőnk felé mentünk. Itt a lányoknak és a fiúknak. A fiúk a pályán kint fociznak. Mindenki bemelegíttet már amikor a lányok kijöttek a külső  futó pályára. Be melegítetek aztán beálltak a futó pályához.

-Vigyáz, kész, rajt.-kiáltotta el magát.

Minden ki abba hagyta a játékot és arra fogadott hogy melyik lány lesz az első. Én Zoera fogadtam de a legtöbben Annára. Már csak egy kör volt hátra.

-Gyerünk Whiteland ne hagyd, hogy elúszón a pénzem.-kiabáltam.

Zoe erre rágyorsított és megelőzte Annát és így ö lett az első a legtöbb srác nem tetszését fejezte ki. Aztán elterült a fűben oda mentem hozzá. Fölé hajoltam.

-Tudtam, hogy te vagy a gyorsabb Zoe.-mondtam.

 Kezet nyújtotam és segítettem felállni. Meg akartam ölelni, de a kezeit a mellkasomra tette  és nem engedte hogy megöleljem.

-Már meg sem ölelhetlek, mert nyertél.-tártam szét a karjaim.

-Míg ilyen büdös és izzadt vagy addig nem.-fintorod el.

-Te is az vagy.-utánoztam az arc mimikáját.

Próbált távol tartani, de nem sikerült neki.A következő másod percben már a karjaimba volt.

-Most már elég volt.-ütötte meg a hátam.

-Mehetek vége az órának.-mondta a tanárnő.

-Ha nem engedsz, el nem tudok veled elmenni.-mondta .

Eltoltam magamtól.

-Három negyedre ott vagyok. A parkolóba várlak téged.-az orrára koppintottam majd elsétáltam.

Vissza mentem az öltözőbe ahol minden srác nekem adta a fogas nyereményét. Haza mentem ettem aztán lezuhanyoztam. Amikor annyi volt az idő Zoe ért mentem. A parkolóba vártam rá. 5 perc múlva kilépet az ajtón. Hát aszem inkább még se kénne elvinnem a buliba. A ruhája a térde alá ért de lábai még így is hosszúnak tűntek. Haja ki volt engedve. Basszus túl sokáig bámulom. Nyelek egy nagyot.

-Jó nézel ki.-mondtam.

-Te sem panaszkodhatsz.-mosolyog rám.

Mind ketten beszálltunk a kocsiba. Az út kínos csendben telt el. Bekopogtunk és kinyílt az ajtó. Anna ált ott valami nagyon feszes kék ruhában. Ami szerintem elégé túlzás volt.

-Jared jó hogy eljöttél.- mosolygott Anna.

Meg fogtam Zoe kezét és be vezetem a házba ahol a zene hangosan dübörgőt.

 -Nem megyünk ki a teraszra?-kiabáltam túl a zenét.

-Kérlek, mutasd az utat.-kiabálta vissza.

Ki léptünk a teraszra.

-Már el is felejtetem, miért gyűlölöm ezeket annyira.-nézet rám.

-Ja én is.-mondtam.

-Akkor még is miért rángattál el.-mondta idegesen.

-Mert akartam veled egyet táncolni.-mosolyodtam el.

-Hát itt nem nagyon lesz, lassú szám én meg nem fogok idétlenül ugrabugrálni.-mondta nekem.

 Kezet nyújtottam.

-Akkor csak majd csak a fejünk be fog majd szólni a zene. Nah felkérhetlek egy táncra.-mondtam.

Közelebb vontam magamhoz és kezeimet a csípőjére helyeztem ő meg a vállamra tette. Hiába volt rajta magasabb cipő így is csak a mellkasomig ért. Fejét a mellkasomra hajtotta. Jó néhány percig ringtunk így összefonódva, amikor is felnézett rám. Most már nem engedem hogy elmeneküljön. Gyorsan meg csókoltam. Számat az övére szorítottam először nem reagált aztán vissza csókolt. Kezem végig húztam az arcán és ujjaimat a hajába fontam. Tökéletes pillanat volt addig míg Anna ki nem lépett az ajtón. Zoe e meg rémült és el lépett tőlem.

-Szia nem kérsz egy pohárral.-nyújtotta Anna  felém egy pohár sört.

Nem akartam inni. Zoeval akartam lenni  de Zoe elszaladt a park irányába. Anna meg csak ált ott és bámut.

-Nem kérek köszi.-mondtam és Zoe után futottam.

Fel erősítettem a hallásom és meg hallottam hogy valamit húznak a földön. Futottam a hang irányába és meg láttam hogy az a mocskos balfasz srác éppen elhajítja Zoet mint egy rongy babát és Zoe egy hangos puffanással landol. Ebből elég a srácnak ugrom és nem türköztetem magam. Néhány ütés aztán egy rántással eltöröm a nyakát a srác porrá válik. Zoe feltántorog oda futok hozzá ö meg csak úgy bele döfte a vállamba a kését aztán elájult. Az arca és a kecei csupa seb és vér. Ruhája szakadt és nehezen lélegzett. Felemeltem és nagyon nagy gyorsaságra kapcsoltam. Pár másod perc múlva a házamba vagyunk és Zoe  kanapén fekszik. Gyorsan össze szedek neki néhány ruhát és egy törülközött. Halk nyögéseket halottam lementem és Zoe már ébren volt. Át sétáltam a háta mögül.


-Ugye nincs nálad több kés.-mondtam gúnyosan.

-Nem nincs.- nyögte ki nehezen és utána rátört egy köhögő roham.

-De jó. Hétfőn mindenki engem fog majd bámulni. Egyébként hol vagyunk?-tette még hozzá.

-Nálam.-mondtam egyszerűen.

-És mit keresek én itt?-kérdezte.

-Egy mert egy tag csak úgy szét vert téged kettő mert beszélnünk kell.-néztem rám.

-Szerintem nincs semmilyen beszélni valónk.-mondta.

-De van, de szerintem előtte zuhanyoz le.-mondtam.

-De nincs mit felvennem.-mondtam.

Oda adtam neki egy kupac ruhát és egy törülközött.

-Tessék. A fürdő az emeleten van. Én addig csinálok valami kaját.-azzal besétáltam a konyhába. Ö felment lezuhanyozni énmeg adig össze ütöttem egy gyors tojás rántottát.


-Ezt hova dobhatom.-mutatta a kupac cafatot. a szemetesre böktem mellemet.

Bele dobta addig én tálaltam a vacsorát. Zoe hasa hirtelen meg kordult.

-Éhes vagy.-kérdeztem.

-Jah. Nagyon.-vágta. rá.

Csöndben fogyasztottuk el a vacsorát. Aztán Zoe felát mosogatni.

-Hagyd majd meg csinálom én.-mondtam.

-Nem kell én ettem belőle el is mosogatom.-mondta.

Gyorsan elmosogatott aztán én is úgy tetem.

-Gyere, üljünk át a kanapéra.-intetem a kanapé felé.

Ő inkább az egyik fotelba ült.

-Akarod tudni mi ez az egész igaz.-néztem a szemébe.

Csak bólintott.

-Azok a rémálmok mind igazak az a múltad Zoe.-mondtam.

-Zoe mi mások vagyunk, észreveheted, hogy gyorsabb erősebb vagy jobbak az érzékszerveid és gyorsabban is gyógyulsz.-mondtam.

-Talán.-nyögte ki.

-Zoe ne értsd félre mi is emberek vagyunk, csak úgy mond fel tuningoltak minket.-mondtam.

-Mi?-szaladt ki a száján.

-Kisebb korunkba kaptunk egy fajta géneket, amik meg változtattak minket erősebbé és intelligensebbé tett.-mondtam. Tudnia kell. Mindent.

-Aki bántani akart téged azok egy másik bolygóról származnak ö miattuk kellet ilyenek lennünk ö miattuk fejlesztetek minket.-hadartam.

Hirtelen kirontott az ajtón. Basszus elégé elszúrtam. Egy vérbeli seggfej vagyok. A csajt épp most verték fél holtra én meg kiakasztom. Na jó most meg álok itt mint egy balfasz. utána kell mennem az ajtóhoz lépek ami hirtelen kinyílik és Zoe áll ott megszeppenve.

-Visszajöttél?-kérdeztem.

-Igen tudni akarok mindet.-mondta elfúló hangon.

Bejött és leült a kanapé egyik végébe én meg a másikban. Éreztem hogy nem nagyon vágyik a társaságomra.

-Mit akarsz tudni?-kérdeztem.

-Mindent! Hogy igazak-e az álmaim?-mondta ingerülten.

Kiakadt. Nem tudom hogy most tényleg elkélne mondanom neki mindet, túlságosan zaklatott. Nyeltem egyet csak az

-Igen Zoe mind igazak.-néztem rá.

-Igaz i-i-i-gaz hogy egy szörnyeteg vagyok!-zokogta. Nem ő nem szörnyeteg sokkal inkább én vagyok az ö a legjobb lelkű ember ezen a földön. Gyorsan oda ültem mellé és át öleltem.arcát a vállamhoz szorította én meg a hátát simogattam és ügy próbáltam nyugtatni.

-Zoe nem vagy szörnyeteg hisz annyira jó szíved van, mint senkinek ezen a földön.-mondtam neki.

Zoe hátra húzódót kezével megtörölte az arcát.

-Mióta tart ez az egész?-kérdezte.

-Már születésednél elkezdik, ha a megfelelő génekkel rendelkezel a kísérlethez, ha jók a génjeid olyan 1-2 hónapos korodban meg kapod az első injekciót. Aztán egészen 4 éves korodig minden hatodik hónapban kapsz egyet. Négy évesen bekerülsz, a központban ahol folyamatosan vizsgálnak. Addig főleg a szellemi kepeiségeid mérik fel, mert csak olyan 5-6 éves korodban kezd elő jönni a fizikai erőnk. Utána …-mondtam neki aztán a torkomon akadt a szó. Nem akarom hogy megtudja ki vagyok. De itt az ideje az igazságnak.

-Emlékszel még a pólók számára.-mondtam. 

-Talán.-nyögte ki.

-Azok jelölték, hogy milyen az állapotod.-mondtam.

-Hogy érted?-kérdezte és felvonta a csinos kis szemöldökeit.

-Mindig egy 5 skálán mozgott az értékelés. Az első szám az intellektusod jelölte. A tudást. A második a kitartást szellemi és fizikai szinten is. Az utolsó a fizikai erőt.-válaszoltam.

-Mit jelöltek a betűk?-kérdezte. 

-A D-betű a generációt jelöli D-generáció, vagyis a negyedik generáció. Az utolsó meg a neved kezdő betűje.-nem néztem rá. Ennyi volt. Most már rájött.

-Te volt.-üvöltötte és nekem dobott egy díszpárnát..

-Sajnálom.-mondtam és hagytam hogy a párna rajtam csatanjón.

-Te ,te megvertél hat évesen.-üvöltőt és nekem támadt. 

Másod percek leforgása alatt előttem termet és ütni akart. Elkaptam a kezét a másikkal próbálkozott de azt is elkaptam.

-Nem akartam.-néztem a szemébe.

-Még is meg tetted.-mondta és egy könnycsepp végig szántotta az arcát.

-Nem volt más választásom.-nyögtem ki.

-Biztos hogy tehettél volna mást is.-mondta idegesen.

A kanapéra löktem. Ideges voltam és nem akartam bántani. Idegesen a hajamba túrtam.

-Így is amúgy is elérték volna, hogy verekedjünk. Mindig elérik, amit akarnak.-mondtam idegesen.

-Akkor sem kellett volna azt tenned.-kiabált rám.

Nem bírtam tovább valamin le kelet vezetnem a feszültséget és biztos hogy nem Zoe lesz. A mellettem levő üveg asztalra ütöttem ami milliónyi apró darabra tört. Zoe felsikoltott.

-Sajnálom. Tényleg nagyon sajnálom nem akartam megtenni de, de meg fenyegetek. A családomat fenyegetek.-szabadkoztam.

Nem érdekelt a kezem

-Mit csinálsz!?-kapta a kezét a szájához.

Hirtelen mellettem termet.

-Nem akartam nem … akartam.-kapkodtam a levegőt. 

Felrángatott az emeleti fürdő szobába és a kezemet a folyó víz alá tette.

-Mi lenne ha meg fürödnél és addig én meg összetakarítok.-ajánlotta.

Csak bólintottam.

-Hol találok egy rongyot meg a seprűt?-kérdezte.

-Mind kettő a konyhába van a rongyot a mosogató alatt találod.-mondtam.

Ledobtam a ruháimat és a zuhany alá álltam a vizet jó forróra állítottam és alá álltam. A sebeim már halványultak gyorsan meg mosakodtam. A derekam köré csavartam egy törülközött és kimentem előszedtem egy boxert és egy párnát meg egy plédet. Gyorsan felöltöztem pizsibe azt kezembe kaptam a pokrócot és a párnát aztán lementem Zoehoz

-Lenne egy olyan kérésem, hogy leszállnál az agyamról.-mondtam.

-Persze.-válaszolta.

Gyorsan át ült a fotelba. Én meg gyorsan meg ágyaztam. Le ültem és ö is mellém ült. Aztán felfigyelt a forradásra a vállamon amit ö okozott.

-Hát ez hihetetlen.- ujjait végig húzta a hegen.-Ez hogy lehetséges egyáltalán.-mondta. O istenem miért nem egyén ez a lány.

 Köhintettem

-Hát te is gyorsabban gyógyulsz, emlékszel a kémia órára Ren tényleg sósavval öntött le.-mondtam.

-Mindig is tudtam, hogy sötét, de az idegesítőbb hogy ö akart annak bealítani. A francba is tudtam, hogy sósav. Várjunk csak te honnan tudtad hisz nem is szóltam.-húzta össze a szemét.

-Szuper hallás.-vontam vállat.

-Most már igazán itt az ideje hogy aludjunk elég volt ebből a napból.-mondtam.

-Várj még két kérdés.-mondta.

-Te soha sem fáradsz el?-dörzsöltem meg az arcom.

-A húgod is olyan, mint te vagyis mint mi.-kérdezte.

-Igen ő is. Nem akartam de ö is bele keveredett.-mondtam.

-Oké akkor a másik kérdés. Miért csinálták ezt?-kérdezte.

-Azért mert van egy idegen faj, akik meg támadták a földet és olyanok, mint mi csak ők nem éreznek semmit. Emlékszel a srácra, aki megtámadott ö is az volt.-mondtam ingerülten.

-Mit tettél vele?-érdeklődte.

-Megöltem.-mondtam színtelen és érzelem mentes hangon.

-Te, te, te megölted?-dadogta.

-Zoe ha nem ölöm meg megölt volna téged és utána engem.-mondtam.

-Miért vannak itt?-vágót egy grimaszt

-Mert egy fajta táplálék vagyunk nekik. Pontosabban az érzelmeink ők nem éreznek mi viszont igen. A kedvencük a FÁJDALOM.-mondtam.

-Ezért kellünk nekik, hogy meg öljük az idegeneket-csóválta meg a fejét

-Igen.-mondtam.

-De hisz én nem akartam ezt.-mondta le döbbenve.

-Szerintem senki sem. Zoe  holnap beszéljünk, kérlek túl sok ez most.-mondtam.

-Neked sok, inkább nekem.-nevette el magát

-Kibírhatatlan vagy-mosolyodtam el.

-Oké hol alszok Jared úr.-mondta gúnyosan.

-Az ágyamba.-válaszoltam.

-Na azt már nem én nem alszok veled.-tiltakozott.

-Szerinted miért hoztam le egy párnát meg egy takarót én a kanapén alszom.- vontam fel a szemöldököm

Elpirult. Ilyenkor olyan aranyos.

-Oké akkor jó éjt Jared.-köszönt el.

-Jó éjt Zoe.-köszöntem el én is

Lefeküdtem a kanapéra ő meg felsietett a lépcsőn. Elnyomott az álom és egész végig Zoera gondoltam és csókunkra. Hirtelen ara riadok fel hogy Zoe sír gyorsan felsietek a lépcsőn.

-Mi a gond Zoe?-kérdeztem

-Meg, meg öltem.-dadogta.

-Nem öltél meg senkit- mondtam. Mi a gond én öltem meg az idegent nem ő.

-Nem, most hanem korában. Én nem éreztem semmit. Képes voltam meg ölni valakit.-mondta.

-Zoe az nem te voltál. Már más vagy.-mondtam.

Bólogatott és hanyatt dőlt az ágyon. Elindultam lefelé a lépcsőn nem nagyon volt kedvem itt hagyni Zoet.

-Várj!-kiáltott utánam.

-Nem aludnál mégis itt.-mondta és bele harapott az alsó ajkába.

-Kérlek!-lehelte. 

Minden vágyam ez volt. Be bújtam mellé az ágyba. Felé fordultam. Kedvem lenne megint meg csókolni.

-Aludj.-súgtam.

-Jó éjt.-mondta.

Azzal a fal fel fordult.

-Jó éjt.-mondtam. 

Azzal én is a fal felé fordultam és újra a gondolataimba merültem ami folyton folyvást Zoe körül forgott..