12.fejezet

12.Fejezet

~ZOE~

Miután ki sietek az ajtón egy kicsit meg nyugodok. Nem érdekel sem az, hogy nincs rajtam cipő sem az, ha így kell eljutnom a koleszig. Bár nem tudom rávenni magam hogy, kilépjek a lépcsőházból. Most minden kérdésre választ kapok a múltamról. Összeszedtem minden bátorságom és visszamentem Jared lakásához. Az ajtó nem záródott be ezért kinyitottam. Jared az ajtó előtt ált és nagyon feszengett.

-Visszajöttél?-kérdezte.

-Igen tudni akarok mindet.-mondtam elfúló hangon.

Éreztem, hogy hamarosan kitör belőlem a sírás. Bementem Jared meg becsukta az ajtót. Leültem a kanapé egyik végébe Jared meg a másik végébe.

-Mit akarsz tudni?-kérdezte.

-Mindent! Hogy igazak-e az álmaim?-mondtam ingerülten.

Jared nyelt egy nagyot csak aztán válaszolt.

-Igen Zoe mind igazak.-nézet rám.

Nem bírtam tovább elsírtam magam, de nem ám olyan kislányosan, ha nem igazán durván. Úgy éreztem becsaptam megaláztam és még egy kést is belém szúrtak ráadásul meg is forgatták.

-Igaz i-i-i-gaz hogy egy szörnyeteg vagyok!-zokogtam.

Jared gyorsan pattant oda hozzám szabad szemmel szinte észre sem vehetően gyorsan. Át ölelt és az arcom a válla ívébe fúrtam és úgy sírtam tovább. Ö meg a hátamat simogatta úgy próbált lenyugtatni.

-Zoe nem vagy szörnyeteg hisz annyira jó szíved van, mint senkinek ezen a földön.-mondta lágy hangon.

Nyugtatgatott, de nem akartam tovább sírni tudni akartam az igazat. Hátra húzódtam és letöröltem a kőnyiemet a kézfejemmel. Jared sóhajtott egy nagyot.

-Mióta tart ez az egész?-kérdeztem.

-Már születésednél elkezdik, ha a megfelelő génekkel rendelkezel a kísérlethez, ha jók a génjeid olyan 1-2 hónapos korodban meg kapod az első injekciót. Aztán egészen 4 éves korodig minden hatodik hónapban kapsz egyet. Négy évesen bekerülsz, a központban ahol folyamatosan vizsgálnak. Addig főleg a szellemi képeségeid mérik fel, mert csak olyan 5-6 éves korodban kezd elő jönni a fizikai erőnk. Utána …-nyelt egy nagyot

Nem folytatta, de tudtam mire úttal a verekedésekre. Azokra, amit annyira utáltam.

-Emlékszel még a pólók számára.-nézet rám. 

Hát persze hogy emlékszem még mindig ki sértenek.

-Talán.-nyögtem ki.

-Azok jelölték, hogy milyen az állapotod.-mondta.

-Hogy érted?-kérdeztem.

-Mindig egy 5 skálán mozgott az értékelés. Az első szám az intellektusod jelölte. A tudást. A második a kitartást szellemi és fizikai szinten is. Az utolsó a fizikai erőt.-válaszolta.

-Mit jelöltek a betűk?-kérdeztem. 

Szóval okos és kitartó voltam bár nem a legerősebb.

-A D-betű a generációt jelöli D-generáció, vagyis a negyedik generáció. Az utolsó meg a neved kezdő betűje.-amikor befejezte a mondatott minden hova nézet de rám nem.

Itt éreztem úgy hogy menten elájulok. Felpattantam a kanapéról.

-Te volt.-üvöltöttem és neki dobtam az egyik díszpárnát.

-Sajnálom.-mondta és hagyta hogy a párna rajta csatanjón.

-Te ,te megvertél hat évesen.-üvöltöttem és neki támadtam. 

Olyan gyorsan termettem előtte hogy az hihetetlen. Nem is gondoltam, hogy ilyet is tudok Ütöttem de Jared elkapta a kezem próbálkoztam a másikkal, de azt is az oldalamhoz szorította.

-Nem akartam.-nézet a szemembe.

-Még is meg tetted.-mondtam,

Egy keserű könnycsepp végig szaladt az arcomon.

-Nem volt más választásom.-nyögte ki.

Láttam, hogy ö neki is nehéz.

-Biztos hogy tehettél volna mást is.-mondtam idegesen.

Másod percek alatt a kanapén ültem. Jared meg az asztal mellett állt és idegesen túrt a hajába.

-Így is amúgy is elérték volna, hogy verekedjünk. Mindig elérik, amit akarnak.-mondta idegesen.

-Akkor sem kellett volna azt tenned.-kiabáltam rá.

Akkor durrant el minden. Hirtelen Jared ökle csattant az üveg asztalon, ami sok millió aprócska darabra tört. Meg ijedtem, de nem azért mert össze tört az asztal, de nem is azért mert féltem volna Jaredtöl. Inkább azért mert féltem, hogy Jarednek valami baja eshet.

-Sajnálom. Tényleg nagyon sajnálom nem akartam megtenni de, de meg fenyegetek. A családomat fenyegetek.-szabadkozott.

Jared remegett és nem is törődött azzal, hogy vérzik a keze. Néztem, ahogy a kezéről a cseppek a földre hullnak a vértócsába.

-Mit csinálsz!?-kaptam a kezem a számhoz. 

Aztán gyorsan oda rohantam hozzá még az sem érdekelt, hogy megvágja a lábam az üveg meg fogtam a karját.

-Nem akartam nem … akartam.-kapkodta a levegőt. 

Meg értetem miért is tette, ha a családomat akarnák bántani, akkor én is bármit megtennék. Elkezdtem húzni a mosdó felé. Nem ellenkezett. Felmentünk a lépcsőn és mikor be értünk meg nyitottam a csapot. Be tetem alá a kezét.

-Mi lenne ha meg fürödnél és addig én meg összetakarítok.-ajánlottam.

Jared bólintott.

-Hol találok egy rongyot meg a seprűt?-kérdeztem.

-Mind kettő a konyába van a rongyot a mosogató alatt találod.-mondta.

Becsuktam az ajtót és lementem a napaliba. Amikor elővetem a seprűt akkor halottam, meg hogy Jared megnyitja a vízét. Gyorsan összesöpörtem. Aztán a vért itattam fel a ronggyal mi után kidobtam kezet mostam. Leültem a kanapéra és pont akkor halottam, hogy nyitódik a fürdő ajtó. Jared nem jött le azonnal hallottam, hogy szekrényeket nyitogat aztán hallottam, meg hogy lejön a lépcsőn. Egy párnát és egy pokrócot cipelt. A kupac felet rám mosolygott.

-Lenne egy olyan kérésem, hogy leszállnál az agyamról.-nézet rám

-Persze.-válaszoltam.

Azzal gyorsan át ültem az egyik fotelba. Jared letette a kupacot és persze. Persze hogy nem volt rajta póló miért is vett volna fel egyet. Aztán nem csak az izmos mellkasa vonta magára a figyelmemet hanem a bal vállán lévő rózsaszín forradás. Aztán oda ültem hozzá.

-Hát ez hihetetlen.-mondtam és végig húztam az ujjam a hegen.-Ez hogy lehetséges egyáltalán.-csodálkoztam.

Jared köhintett egyet. Akkor eszméltem rá hogy ö fél pucér én meg nem hogy csak stírölöm de még tapizom is ettől aztán el pirultam és gyorsan vissza iszkoltam a fotelba.

-Hát te is gyorsabban gyógyulsz, emlékszel a kémia órára Ren tényleg sósavval öntött le.-mondta.

-Mindig is tudtam, hogy sötét, de az idegesítőbb hogy ö akart annak bealítani. A francba is tudtam, hogy sósav. Várjunk csak te honnan tudtad hisz nem is szóltam.-húztam össze a szemem.

-Szuper hallás.-vont vállat.

-Most már igazán itt az ideje hogy aludjunk elég volt ebből a napból.-mondta.

-Várj még két kérdés.-mondtam.

-Te soha sem fáradsz el?-dörzsölte meg az arcát színpadiasan. Ez az a Jared akit ismertem.

-A húgod is olyan, mint te vagyis mint mi.-kérdeztem.

-Igen ő is. Nem akartam de ö is bele keveredett.-mondta.

-Oké akkor a másik kérdés. Miért csinálták ezt?-kérdeztem meg tőle.

-Azért mert van egy idegen faj, akik meg támadták a földet és olyanok, mint mi csak ők nem éreznek semmit. Emlékszel a srácra, aki megtámadott ö is az volt.-mondta ingerülten.

Ledöbbentem. Idegenek inváziója mi ez egy rossz Sci-fi film.

-Mit tettél vele?-érdeklődtem.

-Megöltem.-mondta színtelen hangon. rám nézet de nem láttam semmilyen érzelmet az arcán.

Úristen Jared meg ölt valakit.

-Te, te, te megölted?-dadogtam.

-Zoe ha nem ölöm meg megölt volna téged és utána engem.-mondta nekem.

-Miért vannak itt?-vágtam egy grimaszt

-Mert egy fajta táplálék vagyunk nekik. Pontosabban az érzelmeink ők nem éreznek mi viszont igen. A kedvencük a FÁJDALOM.-mondta és össze szorította a száját.

Úristen úgy mondta volna mintha csak egy Big Mac-röl lett volna szó.

-Ezért kellünk nekik, hogy meg öljük az idegeneket-csóváltam meg a fejem.

-Igen.-mondta.

-De hisz én nem akartam ezt.-mondtam le döbbenve.

-Szerintem senki sem. Zoe ha holnap beszéljünk, kérlek túl sok ez most.-adott igazat nekem.

-Neked sok, inkább nekem.-nevetem el magam.

-Kibírhatatlan vagy-mosolyodott el.

-Oké hol alszok Jared úr.-mondtam gúnyosan.

-Az ágyamba.-válaszolta.

-Na azt már nem én nem alszok veled.-tiltakoztam.

-Szerinted miért hoztam le egy párnát meg egy takarót én a kanapén alszom.- vonta fel a szemöldökét.

Upsz.

-Oké akkor jó éjt Jared.-köszöntem el.

-Jó éjt Zoe.-köszönt el ö is.

Mondta és lefeküdt a kanapéra. Én meg felsiettem a lépcsőn aztán bele ugrottam a pihe puha ágyba. Betakaróztam és elmosolyodtam hát persze hogy mindenek olyan jó illata volt. Mindenek olyan Jared illata volt. Aztán elnyomott az álom.

*Álom*

Megint a tükrös szobába vagyok. Tudom, mi következik, mindjárt bejön az ellenfelem és megint verekednem kell. Már a kockában állok és várom, hogy kinyíljon az ajtó. Ki is nyílik és belép rajta egy vékonyka szőke lány. A póló még nagyobb rá mint rám a baloldalt a E333L áll. A lány nagyon meg van szeppenve, de szerintem már ö is tudja a protokollt, mert azonnal beáll a négyzetbe. Hallom, hogy halkan szipog, és egy percre beleremeg a szívem. Nem. Nem szabad erre gondolnom meg kell ez nyernem. Meg halom a kürtszót és azonnal a lánynak esem. A lány nem nagyon védekezik, ütök kettőt és már a földön fekszik, nem tudom miért, de nem vagyok képes leállni. Megragadom a lány hosszú szőke haját meg markolom és a lány fejét a padlóba ütöm.

-Álljon le most!

Üvölti egy hang a hangszóróból, de nem érdekel, még egyszer megteszem ugyan azt. Hirtelen egy fegyveres őr ront be és leszed a lányról és el kezd kifelé rángatni. Nézem, ahogy a fehér kövön csordogál a lány vörös vérre és nem érzek semmit se fájdalmat se bűnbánatot. Talán most elöször érzek örömet.

 *Álom vége*

Hirtelen felülök és elkezdek sírni. Nincs igaza Jarednek egy szörnyeteg vagyok hisz megöltem egy lányt. Jared hirtelen ott termed.

-Mi a gond Zoe?-kérdezt

-Meg, meg öltem.-dadogtam.

-Nem öltél meg senkit-nézet rám értetlenül.

-Nem, most hanem korában. Én nem éreztem semmit. Képes voltam meg ölni valakit.-mondtam.

-Zoe az nem te voltál. Már más vagy.-mondta.

Bólogattam nem tudtam válaszolni vissza hanyatlottam az ágyra. Jared éppen a lépcső felé ment.

-Várj!-kiáltottam utána.

Jared rám nézet és vártam, hogy miért szólok.

-Nem aludnál mégis itt.-mondtam és bele haraptam az alsó ajkamba.

-Kérlek!-leheltem. 

Jared még állt ott pár másod percig aztán oda jött az ágyhoz és befeküdt mellém. Felém fordult.

-Aludj.-súgta.

-Jó éjt.-mondtam.

Azzal a fal fel fordultam.

-Jó éjt.-mondta. 

Azzal éreztem, hogy ö is meg fordult és ö meg a másik falt bámulja. Behunytam a szemem és meg nyugodtam hisz itt volt Jared és most biztonságba éreztem magom. Ének az őrületnek a közepén…